HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Kezdő játékosoknak
Minden kedves játékost üdvözlünk a Cyberpunk Frpg fórumán! A kezdő, tapasztalatlan játékosok mindenképp olvassák el a Kezdőknek című részt, ahol minden lényeges dolog le van írva, kezdve a szerepjáték lényegétől át a karakteralkotásig. Jó játékot kívánunk!
Szavazz az oldalra!
FRPG Top Sites - Magyarország

Latest topics
» Általános társalgó
Vas. Okt. 26, 2014 7:27 am by Taira Morinaga

» Cubik lakhelye
Pént. Márc. 15, 2013 7:10 am by Maynard Sutherland

» utcák, terek
Szer. Feb. 20, 2013 10:07 pm by Michael Longley

» 24-es móló
Kedd Feb. 05, 2013 7:02 am by Maynard Sutherland

» Feketepiac
Szomb. Feb. 02, 2013 4:16 am by Maynard Sutherland

» Sekk Gaur
Pént. Jan. 25, 2013 7:26 am by JC Denton



Share | 
 

 Elhagyatott raktárépület

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4
SzerzőÜzenet
Lepra
1. szint
avatar

Hozzászólások száma : 37
Join date : 2012. Feb. 09.
Age : 40
Tartózkodási hely : New York City

TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott raktárépület   Csüt. Márc. 08, 2012 7:46 am

A csaj felső teste úgy nézett ki, mintha éppen szexuális aktusba bonyolódott volna egy kombájnnal, nem mondom, hogy így vonzóbb lett volna pofára, de mindenképpen jobban tetszett perpillanat és emiatt még csak perverz disznónak se kellett éreznem magam. Ellenben most már az is eljutott a tudatomig, hogy odakint valami határozottan nagy balhé készül, legalábbis az utóbbi időben leginkább ezt szokta bevezetni az ilyen kellemes szópárbaj. Megfordultam, hogy kinézzek és megtekintsem tudok-e fedező tüzet adni Kámfor kollégának, de mély megdöbbenésemre egy állig felfegyverzett kommandós vizorjába bámultam, abból a fajtából, amelyiknek az elsó gatyája is ballisztikus szövetből van. Meg anyádat is! A puska emelkedni kezdett a mancsomban, bár tiszta sor volt a sajnálatos tény, miszerint az öreg Lepra ehhez már nem lesz elég gyors. Ellenben a fickó úgy döntött mégse akarja velem pótolni az otthoni tésztaszaggatót, vagy csak simán túlságosan megörült Ricky boy látványának, mindenesetre elrakja a mordályt és visszaspurizik, még mielőtt a tüzes botom célba irányulhatna. Anyátokat! Elég az a pár szó amit elkaptam, hogy kb képben legyek a dolgokkal, így a fehér köpenyes felszólítására fedezékbe húzódom (óh áldott golyóálló cellaajtók) aztán mély, öblös hangon recsegem vissza:
- Már meg ne haragudjon doktor, de jelen esetben nem nagyon hiszem, hogy ha átadjuk az ombret, akkor csak úgy elenged - morogtam. - Igazából nagyon tartok tőle, ez esetben simán lepuffantanának minket az akciófilm szökevény barátai. Két dolgot ajánlok: egy a bizalom gesztusaként legyen drága és szóljon a jómadarainak, hogy engedjék át ide a társamat. Ha baja lesz, akkor nekem a cowboy se kutyám, se macskám, szarrá lövöm. Kettő: közben kezdjen el csicseregni, mi a büdös faszomért hoztak be minket is a csicskásai, ha magának csak a hacker kell? Mert amíg nem vagyok meggyőzve, addig maga élve meg nem szerzi a csókát, akkor se ha utána kilyuggatnak, vili? - morogtam.
Annyi eszem azért volt, hogy arról ne kérdezzem, minek akarja ennyire bunkókámat, de azért remélem életszerűen fog pánikolni a billentyűzsonglőr, na azért biztos ami sicher hozzáfűztem:
- Ha meggyőző lesz a sztorija, akkor viheti a faszfejet - tettem hozzá.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
JC Denton
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 433
Join date : 2012. Jan. 20.

TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott raktárépület   Pént. Márc. 09, 2012 4:04 am

Lepra szavai betöltik a kinti folyosót, Kámfor is hallja őket. És Rick is. Az ajánlatodra hevesen elkezd rángatózni a feje, majd gyorsan kilopakodik a cellából. Közelebb oson hozzád, láthatólag azon morfondírozva, megengedheti-e magának azt a luxust, hogy beszéljen. Végül beletörődve megvonja a vállát, és csendesen, hogy kint nehogy meghallják, elkezd beszélni:
- Figyelj, nem voltam teljesen őszinte...mielőtt ti felébredtetek, engem kivittek a cellából kihallgatásra. Emlékszel arra az E.N.T.E.Sz.-es melóra? Igaz, adatokat is kellett lopnom, de a munkám oroszlánrésze egy E.N.T.E.Sz. központ biztonsági rendszerének a feltörése volt. Létrehoztam különböző vírusokat, amikkel megtámadtam a jeget, és végül átprogramoztam a rendszer belépési adatait. És láss csodát, sikerült is volna az egész, ha a barom társam nem szúrja el az elterelést. Így aztán elkaptak engem: neki még sikerült meglépnie. Most aztán mindenki tudni akarja, milyen adatok kellenek a belépéshez, ugyanis az én jegemet senki se tudja feltörni. Még az ilyen E.N.T.E.Sz.-esek se. Legalábbis nem ennyi idő alatt. Beültettem egy vírust az egész rendszerbe, ami szép lassan felemészti az adatokat. Ezekben a percekben is vesznek el az információk. Biztos ráállítottak egy csapat cowboyt, hogy törjék fel a jegemet, de gondolom biztosabb módszer, ha rögtön a rendszergazdánál kopogtatsz. Figyelj, biztos vagyok benne, hogy ezek E.N.T.E.Sz.-esek, talán Susy-ék csak zsoldosok voltak, de ezek időközben rájöttek, hogy nagy szarban vannak. Fogalmam sincs, titeket miért hoztak be, de ha odaadtok nekik, nektek is végetek.
Miután mindezzel végzett, a hosszú beszéd után, levegő után kapkodva háttal nekidőlt az egyik cella falának. Elég rossz bőrben van, úgy néz ki, a stressz szép fokozatosan ledönti a lábáról. A szemein is látszódik, egyre vörösebb az egész, a kezei enyhén remegnek. Esetlen narkósok képét juttatja az eszedbe.
Eközben kint a folyosón mindenki erős gondolkozásba esett. Kámfor, még ha nem is nézel kifele, hallod a csendes suttogást a doki és a katonák felől. Végül megszólal a doki, épp amikor a beteg, halál szélén táncoló konzol-cowboy is abbahagyja a magyarázatot, így hát Lepra is ki tudja venni a szavakat:

- A Kiberfarkasoktól jöttünk. Maguk kapcsolatba kerültek, így vagy úgy, a CasXsXe01 fedőnevű hackerrel, ezért vannak ma itt. Az elrablásuk tévedés volt, azt hittük, birtokában vannak bizonyos adatoknak, amikre szükségünk lenne, viszont a jelek szerint rosszul hittük. Mi csak a hacker kiadását kérjük, maguknak nem esik bántódása. Mr. Longley, nyugodtan kijöhet. - mondta, mire lábdobogás, valamint két fegyver a padlóval való érintkezése jelezte, hogy a legtöbb katona kiment, valamint ketten eldobták a fegyvereiket. Ha óvatosan kinézel, láthatod, hogy tényleg eltűntek a katonák, és a puskák valóban földön hevernek, igaz, nincsenek messze a gazdáiktól, de talán még így se lenne elég idejük ahhoz, hogy felkapják, és lelőjenek vele. A cellákhoz vezető lyuk legfeljebb két méterre van tőled, lazán átérhetsz, még ha lőnének is rád. A doki továbbra is abban a pózban állt, háta mögött összekulcsolt kézzel, szigorú tekintettel.

_________________
Mesélői szín: yellowgreen
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://cyberfrpg.hungarianforum.net
Lepra
1. szint
avatar

Hozzászólások száma : 37
Join date : 2012. Feb. 09.
Age : 40
Tartózkodási hely : New York City

TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott raktárépület   Vas. Márc. 11, 2012 8:50 am

Figyelmesen meghallgattam mindkét jó gyerek mondandóját, baromi furcsa érzés volt, hogy jobban hiszek a hackernek, mint a kinti manusznak. Igazából az volt a legkeményebb: van ember ezen a földön, akinél jobban hiszek ennek a takonypócnak. Nem mertem hangosan felelni Ricknek, van rá esély sajnos, hogy a kinti gorillák valamelyike kicsit felturbózta a hallását is, mert miért is ne? Jó az, ha a szomszéd fizeti csak a csekket, de tudni akarjuk mi van a Super Ball döntőben ugye... Közben átrohant hozzám Kámfor is, szóval alakul az élet szépen, újra együtt a "kis csapat". Reflexből egy tégely dilibogyóval nyitott, ami pofára aspirinnek nézett ki, szarabbul meg tuti nem leszek tőle, szóval kettőt bedobtam, csak úgy, víz nélkül. Jellegzetes orvosság-keserű íz áradt szét a pofámban, de legyűrtem azt az istenverését, majd ép szememmel nagyot kacsintottam a srácokra, értsék azért, mennyire beszélek majd komolyan, aztán kiüvöltöttem a fehér köpenyesnek:
- Na akkor beszélgessünk dokikám - kezdtem. - Nem tudom ki a faszom maga, de nem Kyberfarkas, arra a nyakamat odateszem. Tudja mit? Nem érdekel ki maga, meg a pincsijei. Csak ki szeretnék jutni innen, ahogy Kámfor haverom is. De valahogy ezt marhára nem látom biztosítva, ha átadtuk ezt a kis gecit magának, olyasfajta alakoknak tűnnek az emberei, akik biztos, ami biztos alapon is nyitnak még pár szelelő nyílást a fejünkre, ehhez meg nincs hangulatom, ha nem haragszik. Tudják a nevemet, ami elég nagy baj, mert nem reklámozom, de ha kapun kívül vagyok, majd keresek egy másik tetű tenyésztő telepet a régi putrim helyett, ez egy dolog. Viszont azt sem kérhetjük logikusan, hogy fáradjanak el és később jöjjenek vissza a kis köcsögért, ennyire meg maga nem fog bízni bennünk... - összegeztem a helyzetet. - Na most... ki kéne találni egy középutas megoldást. Nekem a következő lenne szimpatikus: maga most felveszi a kibaszott telefonját, szerez egy kocsit, ami kurva élet olcsóbb lesz ennél a zsoldoscsapatnál. Fogunk egy mordályt, odanyomjuk a bunkó tarkójához, aztán kisétálunk. Maga, meg szabadon választott két embere velünk slattyog, annyi vállról indítható rakétával, amennyit csak akarnak, ha kinyírják a puskás embert, az emberüknek akkor is annyi, az idegrángás el fogja húzni a ravaszt és ezt maga is tudja. Kimegyünk a kocsihoz, az egyikünk átnézi, nincs-e benne poloska, bomba, bármilyen nem gyári szériatartozék. Utána mi elhúzunk, maguknak meg itt marad a cowboy. Ez az alku! - kiáltottam ki.
A srácokra néztem, majd reménykedve, hogy Kámfor zaklatott csempészmúltja során magára szedte a szájról olvasás készségét lassan, tagoltan tátogtam: Nem adjuk át a srácot, velünk van. Kivisszük magunkkal odakinn. Rendben? Majd kíváncsian vártam egy biccentést vagy fejrázást.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Michael Longley
4. szint
avatar

Hozzászólások száma : 265
Join date : 2012. Feb. 07.
Tartózkodási hely : két meló közt úton

TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott raktárépület   Vas. Márc. 11, 2012 9:16 am

Lepra szavai úgy látszik termékeny talajra hullottak, mert némi sutyorgás és várakozás után ismét megszólalt az új fiúk szószólója és ő is meg akart győzni bennünket, hogy ha átadjuk a hackert, akit úgy látszik mindenki nagyon akart valamiért, akkor simán elsétálhatunk.
~ Na persze! Ezt még egy burokban nevelt úrigyerek sem venné be apuci! ~ vigyorgok csendesen magamban a fal mögött, de rögtön felélénkülök, ahogy meghallom, hogy szabad utat adnak Leprához. Amikor a halkuló bakancscsattogást és a földre tett fegyverek zörgését is meghallottam, először csak kilestem, aztán mikor meggyőződtem róla, hogy tényleg szabad az út, időt sem vesztegetve már nyargaltam is a lyuk felé és gyorsan bepattantam a fal mögé, ahol már a mi kis Rick haverunk is kuporgott, esélyt sem adva a katonáknak, hogy esetleg meggondolják magukat.
Ahogy megláttam a sebesült Leprát eszembe jutott a gyógyszeres üvegcse, amit az irodában zsebre vágtam, és amit most gyorsan átpasszoltam a magánkopónak, hátha hasznát veszi. Nagyon nem hezitált ő sem rajta, hanem bekapott belőle párat és a képéből ítélve így szárazon nem lehetett valami kellemes.
Aztán mikor mát újra beszélőképes volt, sokatmondóan ránk kacsintott és felhomályosította a dokit, a mi elképzeléseinkről a távozásunk mikéntjét illetően, ami számomra sokkal biztonságosabbnak tűnt, mint a doki „adjuk át és menjünk” verziója.
Miközben a nyárfaként remegő hackerre vetettem egy pillantást, akinek a bőrére ment a dolog, észrevettem Lepra felém tátogott szavait. Nem tudom, hogy mi oka van arra, hogy mégis csak megvédelmezze a mátrixzsonglőrt, de mivel ő volt összezárva a sráccal, biztos voltam benne, hogy jó oka van rá, amit majd, ha lesz egy kis szusszanásnyi időnk és is szerettem volna megtudni. Ezért bólintottam és visszaleheltem: Oké! De majd várom a részleteket!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
JC Denton
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 433
Join date : 2012. Jan. 20.

TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott raktárépület   Pént. Márc. 16, 2012 7:48 am

Lepra ajánlata után egy darabig vészjósló csend nehezedik mindenkire. Itt most az elmék csatáznak, mindkét fél megpróbálja kitapasztalni, meddig mehetnek, hol vannak a láthatatlan határvonalak. A hackeren egyre tisztábban látszódnak az elvonási tünetek, habár bizonyára a tény is rásegít a remegésre, meg az izzadásra, hogy az életével alkudoztok. Ő nem tud szájról olvasni, így hát, amint meghallja Lepra ajánlatának a végét, kétségbeesetten elkezd kiáltozni. Kiugrik a cellájából, és egy-két pillanatig alatt olyan láng gyúl a szemében, ami mindkettőtöket megrémít. Nem telik bele sok időbe, mindketten elkönyvelitek magatokban, hogy a csávó átmenetileg begolyózott, így hát ha nem tesztek gyorsan valamit, a végén még valami oltári nagy őrültséget csinál, és ebben csupán annyi a baj, hogy most már mindketten felismertétek a tényt, hogy Ricky fiú a ti életbiztosításotok ezekkel a szakmabeliekkel szemben.
Ha leállítjátok a hackert, tisztán, ha nem, akkor épp hogy halljátok a doki válaszát:

- Kedves uraim, ez egy elfogadható ajánlat. Csupán annyit kérnék, hogy még egy embert hadd hozzak magammal, miközben kikísérjük magukat az autóhoz. Ha mindezek után átadják a barátunkat, és örökre elfeledkeznek rólunk, akkor ígérjük, ez a borzalmas éjszaka csupán egy rossz lidércnyomás lesz, semmi más. Ha jól értesültem, mindketten megsérültek az incidens alatt, így hát, ha betartják a szavukat, egy névtelen számláról számítsanak egy szép kis összegre, amik fedezik a kórházi számlákat.
Ezzel a férfi befejezi a mondanivalóját, majd hallhatjátok, ahogy tárcsáz, és felhív egy fickót. Hamar kiderül számotokra, hogy egy egyszerű taxit hív, földön járót, bizonyára nem szeretné, ha a levegőben eltűnnétek. Rick karján kidagadnak az erek, és az arcizmai elkezdenek rángani, ami egyértelművé teszi számotokra: ha eddig nem kezdtetek vele semmit, akkor éppen itt az ideje.

_________________
Mesélői szín: yellowgreen
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://cyberfrpg.hungarianforum.net
Lepra
1. szint
avatar

Hozzászólások száma : 37
Join date : 2012. Feb. 09.
Age : 40
Tartózkodási hely : New York City

TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott raktárépület   Vas. Márc. 18, 2012 1:38 am

Na jó a hülye gyerek totál agyamra megy, esküszöm, ha tovább műsorozik, akkor én fogom lelőni. Vagy átadni ezeknek, talán még keményebb lenne. Csak sajnos akárhonnan nézzük is, még mindig szükségünk lesz a buzira, legalábbis Kámfornak, mert neki neveket ígért, amire a csempésznek szüksége is lesz, ha nem akar még pár zsonglőrt a nyakába. Na jó, lesz ami lesz... Felpattantam és lendületesen vállal megpróbáltam belerepülni a cowboyba, ami elvileg nem lehet nehéz, részben mert nem közelharcos, részben mert elvonási tünetei miatt örül, ha lát egyáltalán. (Ha valami csoda folytán nem sikerülne padlóra küldenem, akkor a posztom további része semmis, de valamiből kénytelen vagyok kiindulni Smile ) Miután elterült a vállára térdeltem és egy vad, zaklatott vigyorral konstatáltam, hogy részben felszakadt a vállsebem. Ami fáj, vagy vérzik, az még él, erre már megtanított az utca elég régen. Nyögve odanyomtam az ujjam a sebhez és a kevéske vérrel a padlóra írtam: "Nyughass, nem adunk át, de tartsd a pofád, ha élni akarsz!" Biztos, ami biztos belemarkoltam a hajába és odatoltam fölé a képét, hogy tutira elolvassa, még a gyenge biccentést is kivártam. Nagyon jó. Visszaüvöltöttem a dokinak:
- Oké doki! Beszedem a pirulákat, amiket találtam és pontosan öt perc múlva elindulunk kifelé, addigra takarítsa távolra a felesleges kommandósait! Három akkor maradhat! - vakkantottam.
A fickón térdelve előszedtem az egyik zsákmányolt pisztolyt és hátul az övébe nyomtam, majd egészen a füléhez hajolva leheltem:
- Ha kint leszünk, egy sanszod van baromarcú - sziszegtem. - A dokira, nem másra, a dokira rántod és lősz. Neki nincs páncélja. Ajánlom, hogy szedd össze magad erre, mert ez visz közelebb az imádott bitjeidhez, világos?!
Majd talpra rántottam a fickót, a tarkójához tartottam a mordályomat s szintén a derekamhoz raktam egy pisztolyt. Kámforra villant a szemem s újra lassan, tagoltan tátogtam:
- Odakinn amint azt mondom Fapapucs, lősz a leginkább baloldalira, aztán ugrassz a kocsiba. Nem szarakodsz, indítasz és pucolunk. Nincs lőpárbaj. Oké?
Miután biccentett néztem ahogy a lábát a vérrel írt sorra teszi és lassan olvashatatlanná maszatolja a talpa alatt. Okos fiú, jó lesz ez. Kikiáltottam:
- A társam kimegy körülnézni, ha már végzett a csapatrendezéssel dokikám. Ajánlom, hogy csak három gorillát lásson! - morogtam sötéten és a fiúnak biccentettem. Ha int, kimegyünk utána mi is.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Michael Longley
4. szint
avatar

Hozzászólások száma : 265
Join date : 2012. Feb. 07.
Tartózkodási hely : két meló közt úton

TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott raktárépület   Vas. Márc. 18, 2012 4:07 am

Alig hogy elhangzanak Lepra szavai és az én válaszom Rick egyszerűen becsavarodik. Biztos vagyok benne, hogy szerencsétlen nem tudta leolvasni Lepra szájáról az üzenetet, na meg az elvonási tünetek is egyre inkább rásegítenek a dologra.
Még szerencse, hogy nagydarab haverom gyorsan a helyzet magaslatára hág és letarolja a hackert, mint egy bulldózer, majd egy farkasvicsorítás kíséretében, a vállából csordogáló vérrel felírja az idiótának, hogy mit tervezünk. Nem épp egy esztétikus látvány, de hát szükség törvényt bont.
Mikor már biztos volt benne, hogy ez az észlény is felfogta a saját érdekeit és talán még cselekedni is ésszerűen fog, kap még egy pisztolyt is, ami azért kisebb fintort csal az arcomra, mert amilyen állapotban van, lehet, hogy minket fog lelőni, még ha Lepra most a szájába is rágja, hogy mi a legjobb megoldás számára.
Közben a várakozó doki is megkapja a válaszát, hiszen nekünk sincs sok választásunk, ha ki akarunk jutni innen, méghozzá nem egy fémdobozban, hullaként.
Mivel nekem is az volt az érdekem, hogy élve juttassuk ki a fickót, hogy megkapjam az engem érdeklő infókat, így leolvasva Lapra szájáról az további instrukciókat, nem támasztottam akadályt, hanem csak bólintottam. Most csak ez az egy esélyünk van.
Mikor Lepra felrántotta a még mindig remegő Rick-ket és a fejéhez nyomta a pisztolyát útra készen, én elmaszatoltam a vérrel írt szöveget. Nem kell, hogy idő előtt rájöjjenek, mit tervezünk. A puskát készenlétben tartva füleltem, majd mikor Lepra intett, hogy itt az idő, lassan és óvatosan kilépkedtem a folyosóra, remélve, hogy nem terveznek semmilyen álnok csapdát, legalábbis még így kezdetnek.
Ha minden jól megy, akkor három katonát és a dokit kell meglátnom a folyosón és senki mást, ha így van, akkor már intek is a társamnak, hogy okés, jöhet a túszunkkal.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
JC Denton
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 433
Join date : 2012. Jan. 20.

TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott raktárépület   Vas. Márc. 18, 2012 6:02 am

A letarolás sikeres, Rick tehetetlenül vágódik el a földön, mire te rátérdelsz, és saját véreddel üzensz az egyre kiszámíthatatlanabb cowboynak. A fejét odanyomod, mire halk hümmögést kapsz válaszul, de amikor magad felé fordítod, látod a tekintetében a felcsillanó reményt. Ezek szerint megértett. A pisztolyt bedugod az övébe, és halkan a fülébe súgod a tervet. Most egy biccentéssel kell beérned, de neked ez is elég. Kikiáltasz a dokinak, és Kámfor is elindul kifele.
Óvatosan haladsz, de hamarosan rájössz, nem kell vigyáznod, láthatólag biztonságban vagy. A folyosón, ahol percekkel ezelőtt még elkeseredett élet-halál harc volt, most nyugodtan, szinte békésen festett a négy férfival a végén. Elöl áll a doki, karjait háta mögött összefonva, úgy tűnik, mintha nem is mozdult volna a legutóbbi találkozás óta. Mögötte három katona, kettő kezében rohampuska, a harmadiknál viszont a jelek szerint nincs fegyver, ami csak még félelmetesebbé teszi. Bárhogy is nézed, fogalmad sincs, mi lehet nála. Veszélynek nincs jele, így hát intesz Leprának, aki a mordályt erősen, és magabiztosan Ricky tarkójához szorítva kilép a folyosóra. A doki arcán még a hacker látványára se jelennek meg érzelmek, a tekintetét pedig eltakarja a szemüvege, így hát nem tudjátok pontosan, mi járhat a fejében, persze nem lehet nehéz kitalálni. Közelebb lép a konzolcowboyhoz, persze pár lépéssel előtte megáll, Lepra barátságtalan tekintete bizonyára megtette a hatását. Átvizsgálja a foglyot, majd elővesz egy fiolát a zsebéből, és Kámfornak dobja. Ahogy keze most először előbukkan, láthatjátok, hogy kezén gumikesztyű van, fehér színű, illeszkedik a ruhájához. A kérdő tekintetekre fejével a hacker felé int.

- Neki lesz. Bízzanak bennem, ez az elvonási tünetek ellen van. Felpörgeti az érzékszerveket, és bejutva az elmébe elhiteti az aggyal, hogy a mátrixban van. Bizonyos fokig gyakorlatilag elkábítjuk, de erre szükség van, ha nem tennénk meg, hamarosan meghal. Csak nézzenek rá, alig van ideje. - mondja. Ahogy ránéztek Rickre, el kell ismernetek, szegény egyre rosszabb bőrben van, és az izzadásfaktor is emelkedik. Lepra, te még a remegését is érezheted. A katonák továbbra is ott állnak a helyükön, fegyverük a padló felé irányítva pihennek. Az egyetlen, aki egyelőre fegyver nélkül álldogál, keresztbe font karokkal, nekidőlve a falnak várakozik. Páncélja elüt annyiban a többiekétől, hogy neki a sisakján egy vörös csík húzódik a bal szeme környékén. Ha benéztek a szobába, ahol anno Michael, és Susy volt, láthatjátok, hogy a hullát eltakarították, valamint a folyosó is üres. A csendet egy hangos kiáltás töri meg:
- Megjött a taxi!

_________________
Mesélői szín: yellowgreen
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://cyberfrpg.hungarianforum.net
Lepra
1. szint
avatar

Hozzászólások száma : 37
Join date : 2012. Feb. 09.
Age : 40
Tartózkodási hely : New York City

TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott raktárépület   Szer. Márc. 21, 2012 9:00 am

Amint Kámfor jelzett kisorjáztunk mi is a remegő hackerrel, majd körbe villant a tekintetem, de nem láttam semmilyen közvetlen veszélyforrást. A lőfegyverek nélkül ácsorgó pasas azért óvatosságra intett, jó eséllyel beletiportak elhivatott sebészek a testébe egy kisebb nano-tároló gyártó sor éves termékkapacitását kitevő árumennyiséget, szóval... baj van. De még nem időszerű, pár perc múlva esedékes. A drága főorvos úr a Vészhelyzet 243. szériájából lopott köpenyével borított minden méltóságával slattyogott oda hozzánk és egy ampullával próbálkozott. Megráztam a fejemet:
- Rakd zsebre cowboy, de ne idd meg, véletlenül se - morogtam, majd a doki elboruló tekintetére megráztam a fejemet: - Nem dokikám, az van, hogy olyan gyógyszert még nem láttam, aminek nem volt a tájékoztatójában, hogy 10.000-ből egy esetben halálos allergiát produkál. Ha az a pasi az életbiztosításom, akinek kell, akkor az csak majd a távozásom után nyelje le. Ez van. A csávónak még van egy szűk fél órája, ha minden rendben megy, akkor 10 perc és mi már végzünk is. Utána az se érdekel, ha ciánkálit ad neki, vili?
Mivel más lehetőséget úgyse fogadtam el, a taxi is megérkezett és még a saját véleménye szerint csak nekik ketyeg igazán a hacker órája, így nem sok lehetősége volt mit tenni pár megjegyzésen kívül, azt meg pont leszartam.
Úgyhogy lementünk szépen a kocsihoz, szép tömött sorban, mint a kiscserkészek. Lent már várt minket a sárga csoda, amit Kámfor nekiállt ellenőrizni. A sofőrre vakkantottam:
- Hé öreg! - néztem a mexikói csókára, sokat látott városi veteránnak tűnt. - Az urak fizetik a fuvart, nem nullázták le a keretet a rohampuska vásárlásnál, szerintem szép borravalót kapsz, de most szállj ki légyszíves, a társam meggyőződik róla, hogy rendben van-e minden ott is...
Mondjuk ha nem akar kiszállni, akkor a marcona legények úgyis meggyőzik, elvégre nekik kell a konzol-tehénpásztor, aki cefet szarul néz ki... Néztem a szemem sarkából, amint Kámfor végzi az ellenőrzést s amint a kocsi másik oldalán tartózkodott az orvosra vigyorogtam:
- Úgy nézem minden rendben lesz - biccentettem. - Egy kérdésemre válaszoljon és már vihetik is a balfaszt. Ehhez a szereléshez miért nem vesz egy klumpát mint egy rendes orvos? Vagy egy fapapucsot?
A varázsszó elhangzására elvileg mindhárman megélénkültünk. Ha minden jól megy és elvileg jól megy, mert ez tartja az akaraterő maradékát a kölyökben, az most előrántja a stukkert és rápuskázik közvetlen közelről a dokira. Mellé lőni ilyen távról majdnem lehetetlen, de a halálos lövés kapcsán azért vannak kétségeim... Mindegy, nem is a nagypofájú a lényeg. Én természetesen a kiosztott szerepek szerint a jobb oldali fegyveresre sütöm a puskámat, jelentős szórása miatt a hozzá közel állók is kapni fognak belőle, remélhetőleg hidegre teszik a sörétek, hisz a nyakánál létfontosságú szerveket érnek. Kámfornak illene a balról az első fegyveresre lőnie. Nem tudom mennyire bajnoka a céllövészetnek, de azért fedezékben is van (először rá lőnek, ha kedves nekik a hacker élete) a kocsi mögött, másrészt így van 2-3 lövése, egy csak megfelelőképp megtalálja. A fegyvertelen kiborg marad a végére, val'szeg kemény dió lesz, de ketten csak legyűrjük. Legalábbis a cowboynak csak lesz annyi esze vagy csak nem lesz annyi akaratereje, hogy a kocsi alá gördülve (ha nem gördül berugdosom) bevegye azt a szart. Na showtime!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Michael Longley
4. szint
avatar

Hozzászólások száma : 265
Join date : 2012. Feb. 07.
Tartózkodási hely : két meló közt úton

TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott raktárépület   Szer. Márc. 21, 2012 9:33 pm

Óvatosan, lépésről-lépésre derítem fel a folyosót, nem-e bújt el valaki a dobozok mögött, de csak a megbeszélt négy embert látom a folyosó végén várakozni, a dokit, meg három katonáját.
Kettő közülük állig fel van fegyverezve, de a harmadiknál egyáltalán nincs, és ez erősen elgondolkoztat, hiszen ennek nagyon is oka van. De, mivel egyelőre semmilyen átverések, veszélynek nincs nyoma, így intek Leprának, hogy jöhetnek ők is.
Mikor ők is odaérnek mellém, a doki megindul felénk. Ennek a fószernak kötélből lehetnek az idegei, vagy kiiktatták az arcmimikáját valamilyen beültetéssel, de most sem látszik semmilyen érzelem rajta, mikor a Hacker felé nyújt egy kis fiolát kesztyűs kezével.
Persze csodálkoznám, ha Lepra hagyná, hogy az életbiztosításunk felhajtsa azt az ellenőrizetlen löttyöt, hiszen a franc se tudja mi van benne és milyen hatással lenne Ricki haverunkra. Nem is csalódom a magánhekus reagálásában. Igaz a srác egyre rosszabb bőrben van, de hát ez is jobb, mintha hirtelen túsz nélkül maradnánk itt a folyosón.
Reméltem, hogy a hackernek is van annyi esze, hogy szót fogad Leprának, de a doki sem repesett az örömtől, legalábbis, amennyit le lehetett olvasni róla, de végül nem akadályozta meg, hogy tovább menjünk, miután valamelyik embere lentről jelezte, hogy a fuvar előállt.
Utunkat nem bonyolította semmilyen csapda, így simán leértünk az utcára, ahol most az enyém volt a főszerep a kocsi átnézése kapcsán. A sofőr is értett a szép szóval, mikor Lapra szépen megkérte, hogy emelje fel a seggét az ülésből, így már semmi akadálya nem volt, hogy tegyem a dolgom.
Gyorsan átnéztem a kocsi belsejét, az olyan helyeket, ahová én is biztosan rejtettem volna el valamit, ha nagyon nem akarom, hogy megtalálják. Felnyitottam a motorháztetőt és ott is benéztem, minden lehetséges helyre, aztán a kocsi alja következett, de úgy nézett ki a doki tisztán játszik, legalábbis a kocsival kapcsolatban, de a flegmán álldogáló nagydarab katona látványa továbbra is vészjelzéseket küldött az agyamba. Egyszerűen nem hittem el, hogy simán elengednek bennünket, ez nem volt az E.N.T.E.Sz.-re jellemző.
A kocsi másik oldalát vizsgálgattam éppen, mikor, meghallottam a megbeszélt szót és azonnal a bal oldali legszélső katonára kaptam a puskát és gyors egymás után kilőttem rá 3 golyót, remélve, hogy ennyire közelről, súlyos károkat szenved. Tettem a dolgom, de közben halottam Lepra felől is a dörrenéseket, így reméltem azt is, hogy Rick barátunk is összekaparja magát még egy kis időre, hogy megszabaduljon. A lövések után lebuktam a kocsi mögé, hogyha mégis életben maradt volna valamelyik fegyveres, akkor a viszonzást ne telibe kapjam. Leprát jól védi a túsz, már ha még mindig kell nekik, ő csak ebben reménykedhet, na meg aztán abban, hogy nem kapunk a nyakunkba még az épületből vagy egy tucat terminátort, ha nem tudunk gyorsan elsöpörni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
JC Denton
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 433
Join date : 2012. Jan. 20.

TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott raktárépület   Csüt. Márc. 22, 2012 4:13 am


Lepra elutasító szavaira a doki tekintete vészesen elkezd változni, de arca továbbra is mentes marad bármiféle érzelemtől. Az érvelés jó, vagy legalábbis elfogadható, ugyanis a doktor egy kis töprengés után enyhén bólint, és eláll az útból. Így indultok meg a szabadulás felé. Amint eléritek a taxit, Kámfor máris teszi a dolgát, szépen átkutat minden egyes rejtett zugot, minden részletet leellenőriz, elvégre az élete múlik rajta. Motorháztető, ülések, csomagtartó, a tekintetedet semmi sem kerüli el, mégis megbizonyosodsz róla, semmilyen veszély nem fenyeget titeket innen, legalábbis a kocsi felől biztosan nem. Átmész az autó túloldalára, és az ottani részt kezded el vizsgálgatni, még a kerekeket is megnézed, oda is könnyedén kerülhetett robbanószer, hiszen ilyen profiktól bármi kitelhet.
Eközben Lepra is ténykedik, mégpedig boldogan, hiszen egyenlőre minden a terv szerint halad. Odaszólsz a vezetőnek, aki először hevesen tiltakozik, de addigra már a katonák is kiértek, így hát jobbnak látta a bölcs hallgatást, és beleegyezően kiszállt a kosiból, majd odaállt a felnyitott motorháztető felé, amit éppen Michael ellenőrzött. Amint Kámfor lecsapta a tetejét, a taxis rátehénkedett azzal a jó 100 kilójával, majd arcára olyan kifejezést varázsolt, ami egyértelműen tükrözte szándékát, miszerint onnan már nem mozdul. Ekkor fordulsz meg, és vigyorogva a doktor irányában kimondod a varázsszót. És ekkor szabadul el a káosz.
Rick, aki eddig tökéletesen hullának látszott, most felélénkült, és figyelemre méltó gyorsasággal kapta elő a pisztolyt, és célzás nélkül lőtt. A golyó mélyen belefúródott a doki hasfalába, ahonnan annak rendje és módja szerint el is kezdett folyni a vér, mégis, van valami aggasztó a tudós viselkedésében. Nem tudjátok eldönteni, melyik az ijesztőbb: a tény, hogy most először láttok emberi érzelmet a doktor arcán - a gyűlölet, és a vad indulat egy rémisztő keveréke - vagy a másik tény, miszerint ez az őrült szinte nem is törődik azzal, hogy épp most lőtték hasba. Előreugrik, gumikesztyűit ledobja a földre, mire láthatóvá válnak azok a dolgok, amik eddig számotokra rejtve voltak: két szürkés implantátum, amik a kezek helyén vannak, mint két robotkar. Miközben Lepra a jobb oldal felé lövöldöz(ahol az egyik katonát kapásból átküldi a másvilágra, a másik beugrik egy közelben parkoló kocsi mögé), addig a doki a puskát tartó keze felé nyúl, és üvöltve megszorítja azt. Újabb fájdalomhullám söpör át a testeden, a puska ki is esik a kezedből, az, hogy tartod-e még a hackert, az csak rajtad múlik. A doki a bal kezével támadt ellened, jobbjával előhúz a zsebéből egy félig üres fiolát, amiből ki is issza a maradékot. Hogy érzéstelenítő, vagy valami harci drog volt, azt már sosem tudjátok meg, ugyanis a tartalma eltűnésével a doki a földhöz vágja a fiolát, mire az apró darabokra hullik szét.
Persze Michael se tétlenkedik, biztos fedezék mögül indítja útjára a halált. A bal szélső katona fejébe ér a lövedék, sisakja nem védi meg, így hát holtan rogy össze, fegyvere tehetetlenül hullik alá. Ami nagyobb baj, az az, hogy a nagy kavarodásban még láthatod, ahogy a harmadik katona, a fegyvertelen, kis kerülővel mögéd kerül, és futva megindul feléd. Alig van köztetek 10 méter, és vészesen közelít feléd, úgy néz ki az se érdekli, hogy esetleg golyót kap a fejébe. Fegyver még mindig nincs nála.

_________________
Mesélői szín: yellowgreen
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://cyberfrpg.hungarianforum.net
Lepra
1. szint
avatar

Hozzászólások száma : 37
Join date : 2012. Feb. 09.
Age : 40
Tartózkodási hely : New York City

TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott raktárépület   Hétf. Márc. 26, 2012 6:22 am

Hát ez azért nem egészen úgy sült el, ahogy terveztük, de alapvetően nem rossz a helyzet. Ha csak azt nem számítom, hogy a doki ma már ha még jól számolok a negyedik ember, akinek a karommal van baja... Most mégis mit csináljak? Vágassam le őket, mint ez a tetűfészek? Bár igaz, lehet ő sem önszántából búcsúzott el tőlük, csak újabban veszélyességi pótlékot fizetnek a labormunkára is, vagy tudomisén... Mindegy, a fő az, hogy ki kell nyírnom a fickót, mielőtt még ő valósítja meg ez irányú elképzeléseit. A kezeink szinkronban mozdultak, amíg ő a nyomorult ampullájával volt elfoglalva én Ricket hajítottam be szó szerint a taxi alá. Remélem lesz annyi agya, hogy belöki a dokitól kapott csodaszert, mielőtt még elpatkol itt. A karom visszacsapott, egyenesen az orvos arcát céloztam meg, amíg még a kémcsővel tökörészik. Terveim szerint jó mélyen nyúlok bele a két szemgödrébe. A szemkitolás egyrészt fájdalmas, másrészt vakságot okoz, harmadrészt heves vérzést, negyedrészt sokkol. Akármilyen érzéketlenné is tette a cucca, a fémprotézisei meg erőssé, azért remélem a harci jártasságom felette áll a kis buzeránsnak. B terv egyelőre nincs, főleg mert nagyon hamar ki kell csinálnom, ha segíteni akarok Kámfornak is... Márpedig akarok, mert a kiberzombitól még mindig jobban tartok ennél az elcseszett alkimistánál. Talán mert ez már felfedte a lapjait és egyelőre ez nem royal flush. Más kérdés, hogy az aduász lehet, hogy épp a társam felé száguld. Le kell rendeznem ezt a faszfejet! Az arca felé csaptam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Michael Longley
4. szint
avatar

Hozzászólások száma : 265
Join date : 2012. Feb. 07.
Tartózkodási hely : két meló közt úton

TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott raktárépület   Hétf. Márc. 26, 2012 7:04 am

Nem tudom, hogy végül is Rick-nek sikerült-e golyót ereszteni a dokiba, vagy már előtte kikészült, mert mikor legközelebb kidugtam a fejem a kocsi mögül, akkor a fószer még mindig állt Leprával szemben és épp a kesztyűjét hajította le, és a látványtól igen csak kikerekedtek a szemeim, hiszen már érthető volt mit rejtegetett eddig.
De az már igen csak rosszul nézett ki, hogy azokkal a fémes csápokkal Lepra keze felé tapogatózik, és csak remélni tudtam, hogy az öreg harcos eléggé észnél van és meg tudja védeni magát, amíg kidugom a fegyver csövét és beledurrantok egyet a dokiba, mert a Ricki fiút nem láttam épp sehol.
Aztán ez csak szép terv maradt, mert ahogy az én kijelölt ellenfelem elhanyatlott szembe kellett néznem azzal a ténnyel, hogy az eddig teljesen bambán álló fegyvertelen katona, a nagy puskaropogásban a hátam mögé érkezett és tankként megindult felém.
Nem nagyon van időm mérlegelni a dolgokat, hiszen rohamosan fogy a köztünk lévő, amúgy is csekély távolság. A sisak lefedi az arcát így nem látom mi jár a fejében, hogy szembeszáll egy fegyvert szorongatóval, de élek a gyanúperrel, hogy meg van az oka annak, hogy pusztakézzel akar letarolni.
Felé kapom a puskát és a meglévő pár golyót a mellkasába és a fejébe igyekszem küldeni, majd hatalmas vetődéssel ugrom oldalra, hogy kikerüljek a lendülete elől, mert ha még sikerült is lelőnöm, akkor is elsodorhat a nagy test.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
JC Denton
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 433
Join date : 2012. Jan. 20.

TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott raktárépület   Kedd Ápr. 03, 2012 10:03 pm

Mindketten az életetekért küzdötök, ez adja azt a pluszt, ami segít életben maradni. Lepra behajítja a hackert a taxi alá, Rick annak rendje és módja szerint igyekszik a földhöz lapulni. Talán lesokkolt az akció alatt, vagy csak egyszerűen nem annyira okos, mint azt egy konzolcowboytól vártátok volna, de sokáig be se veszi a kapott szert. Eltelik egy-két hosszú pillanatig, amíg felülkerekedik benne a túlélési ösztön, az élni akarás vágya, és beveszi végre a gyógyszert. Persze ez nem nagyon villanyoz fel senkit, van nektek más bajotok éppen elég.
Lepra, amíg a doktor a gyógyszerrel bajlódik, te megindítod az ujjaidat a szemgödre felé. A terv jó, de a doktor rögtön kapcsol, még gyorsan beveszi a gyógyszert, majd hátrarántja a fejét, ezzel elkerülve a támadást. Viszont nem csak a nyaka, az egész teste mozog vele együtt, így a bal karja is, ami a te jobbodat fogta le eddig. A hátrálás következtében magával ránt téged is, a te bal kezed viszont, sok éves tapasztaltnak hála, ösztönösen változtatja formáját, ugyanis a kezed lecsúszik az arcáról a nyakára. Azonnal elkezded fojtogatni, ő persze rögtön odakap mindkét kezével, és a könyöködnél, valamint a csuklódnál megmarkolja a karodat, és megszorítja. Igaz, a jobbod szabad lett, ellenben most a bal karodba nyilall elviselhetetlen fájdalom.
Eközben Michael helyzete se javul. A megállíthatatlan, fegyvertelen katona olyan sprintet levág feléd, amilyet még olyantól se láttál soha, aki az életéért futott. A veszély jön feléd, sebesen, mint a villám, és érzed, cselekedned kell, mégpedig hamar. Megfordul a fejedben, hgoy segíteni kéne Lepráéknak, de a te életed fontosabb, így hát nincs időd tétovázni. A századmásodpercek rohamosan fogynak, te pedig rögtön emeled a puskát, és a maradék golyókat az őrült kamikaze jelölt mellkasa és feje felé lövöd. Mielőtt elugranál, látod, hogy a tagot nem nagyon érdekli, hogy átlőtték a szívét, meg a fejét: a sisak széttörik a ponton, ahol meglőtted, és leesnek az apró darabkák, ezzel felfedve a katona arcát. És hogy megbizonyosodhass róla, hogy tényleg a legjobbakat küldik a hacker megszerzésére - egy fémes, vörös szemű robot vigyorog rád a sisak mögül.

Még ha az arcát látod is, sejtheted, hogy egy tényleges harci robottal van dolgod, mégpedig egy jó típusúval: épeszű ember, még ha kyborg is, akkor se megy így neki a fegyveres ellenségnek. A teóriát azt is igazolja, hogy a mellkasába becsapódott golyók belefúródtak a külső páncélzatba: el se érték a robot akkumulátorait, már ha egyáltalán a mellkasában vannak. Félreugrasz, szerencsédre, ugyanis a robot hatalmas lendülettel, legalább fél tonnával nekicsapódik az autónak, ahol az előbb még te voltál. AZ ütközés elképesztő, az autó rekordsebességgel átfordul először az oldalára, majd egy-két pillanatig a levegőben egyensúlyozik, végül átfordul a másik oldalára.
A doki megpróbál hátraugrani, Lepra ezt nem hagyja, a vége az, hogy az utolsó pillanatban mindketten előreugrotok, Rickel nem törődve. A doki levegő után kapkodva elterül a földön, te viszont lábra érkezel, egy-két méterre a doktortól. Ha visszanézel, megláthatod a szerkezetet, aminek fél arcáról lejött a sisak, valamint láthatod, ahogy Rick tehetetlenül vergődik a földön, azon töprengve, hogy merre kéne elfusson. A robot Michaellel foglalkozik, aki most a földön van, két kezén tartva testét, jó helyzetben ahhoz, hogy azonnal felpattanhasson, ha akar. Puskája mellette hever a földön. Rick úgy dönt, nem mozdul, nem akarja felhívni magára a figyelmet. A másik katona, aki nemrég ugrott be egy kocsi mögé, most kihajol, és célpontot keresve nézelődik. A tekintete megakad Ricken, persze gyorsan észbe kap, hogy őt nem kéne megölni, így aztán a célkereszt tovább vándorol Kámforra. Lepra, te az elejtett fegyveredtől max. két méterre vagy, Kámfornak pedig egész jó rálátása van a fegyveresre, ha lőni akar. Mindkettőtöknek meg van a maga baja, persze az is lehetséges, hogy Rick fog cselekedni helyettetek. Akárhogy is döntötök, gyorsan kell mozdulni.

_________________
Mesélői szín: yellowgreen
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://cyberfrpg.hungarianforum.net
Michael Longley
4. szint
avatar

Hozzászólások száma : 265
Join date : 2012. Feb. 07.
Tartózkodási hely : két meló közt úton

TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott raktárépület   Csüt. Ápr. 12, 2012 5:22 am

Már a levegőben vagyok, mikor látom, hogy a lövéseim ugyan célba találtak, de jól tippeltem, hogy valami nem stimmel ezzel a katonával, hogy csak így fegyvertelenül rohamoz, mivel már meg is pillanthatom ennek az okát. A fejre leadott lövés széttöri a fejét takaró sisakot és máris belenézhetek egy vörösen ragyogó robot szemébe. Nagyszerű! Ezt aztán megszívtam, mint hacker a Jeget!
Láttam már ilyen játékszert, de még én sem tudtam beszerezni egyet sem, ez egy nagyon csúcsmodell katonai cucc, és most egyáltalán nem örültem, hogy a mátrixzsonglőr haverunkat tartják annyira értékesnek, hogy egy ilyet küldjenek utána.
A lövedékeim ugyanis sok kárt nem okoztak benne, hiszen ez az egyed erősen páncélozva van, amit az is bizonyít, hogy a lendület, mellyel engem szándékozott palacsintává lapítani, tovább sodorja és az útjában álló taxit egyszerűen a levegőbe löki, ami így átfordulva a másik oldalára zuhan. A hackernek igazán mázlija van, hogy a kocsi felette is átrepült, így nem zúzta halálra, viszont most védtelenül, fedezék nélkül vergődött a földön.
De nem igazán értem rá most vele foglalkozni, védje meg magát, ahogy tudja, hiszen volt nekem épp elég bajom, az ismét felém forduló nehéztüzérséggel.
A vetődés után, már ugrásra készen nyomom fel magam, hogy tovább vetődjek, ha kell, amikor meglátom, hogy egy felettébb veszélyes kis piros pont kúszik fel a mellkasomra. Hirtelen még a robotról is elfeledkezem, ahogy felnézve meglátok egy rám meredő puskát.
Villámgyorsan kéne cselekednem, ha nem akarom most bevégezni rövid pályafutásomat, hiszen két tűz közé szorultam. A mellettem heverő puskát felkapva, megeresztek egy kapáslövést a lesipuskás felé, majd mielőtt a harci robot újból veszélyes közelségbe kerülne igyekszem a doki mögé kerülni, hátha az ő fenyegetésével megállíthatom ezt a buldózert, hiszen a puskámmal semmi esélyem ellene, de a doki feje, csak nem páncélozott.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lepra
1. szint
avatar

Hozzászólások száma : 37
Join date : 2012. Feb. 09.
Age : 40
Tartózkodási hely : New York City

TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott raktárépület   Pént. Ápr. 13, 2012 5:35 am

Hát a baj nem jár egyedül, amint mondani szokták, a doki már a löttye nélkül szupermant játszott itt nekem, vagy minimum a Flasht, asszem az volt a hiper gyors, bár hamar kopnak a gyerekkori emlékek a sok holo hősműsorról. Na mindegy, a lényeg a lényeg, gyorsabban szlopálta be a cucmóját és rántotta hátra azt a randa fejét ez a laborszökevény, mint hogy a szemébe kaptam volna én, akinek ezerhatszáznegyvenhét utcai és börtönbunyó van a háta mögött (a New York Yankie's meccset nem számolom, ott nagyon megvert az az ádáz parkolóőr, nem volt igazi verekedés, csak verés). Persze tiszta fejjel átgondolva nyilván belejátszhatott ebbe az is, hogy sebesült voltam, sok vért vesztettem, marha fáradt és a doki is lehetett éppen boldog tulajdonosa a Nightingale Body Shop 2029-es kísérleti túlszabályzott reflex implantok széria egy darabjának, csak hogy abban a pillanatban nem volt tiszta fejem. Maximum tiszta ideg! Két dologra azért még futotta úgy hirtelen. Egy: elsősorban, sürgetőlegesen és romokban heverő lelki békém megőrzésének céljából, feledtetve az eddig engem ért káros pszichikai behatások minden kínját úgy istenesen szemközt köptem. Kettő: ami az életbe maradás apró cseprő felmerülő problematikája kapcsán felmerülőleg ennél valamivel fontosabb volt: elkaptam a torkát. És szorítottam. De még hogy!! Ő meg elkapta két vasmarokkal a karomat és szorította. De még hogy!! Én speciel mindeközben vonyítottam a fájdalomtól (ki nem találjátok:) De még hogy!!! Viszont rutinosan felrántottam a földharcba keveredve kedvenc fogásomként a térdemet, úgy lendületből bele a doki ágyékába, azzal a gyönyörű ívvel, hogy ha Hruscsov látná újraírná a Diótörőt. Vagy a Csajkovszkij na, egyik orosz olyan mint a másik, nagy, drabál, szögletes az állkapcsa, vörösek a szemei és vodkával mos fogat, ne akadjunk fenn ilyeneken. Ellenben a Frankeinstein meg se nyikkant. De mégis hogy???? Ja, biztos kiüti a fájdalomreceptorokat is a varázslötyije. Vagy csak simán eunuch, bár a hangfekvése nem volt éppen szoprán, na de a modern technológia csodákra képes. Hát ez patthelyzet, amibe ő beledöglik, majd egy pár óra múlva, ha tényleg olyan fasza a cucca, mint azt én hiszem, de nekem meg lebénul a karom néhány másodperc múlva, ezt nem hiszem, ezt érzem baszki!
Az egész olyan volt, mint mikor két atomkemény konzol-cowboy kezd párharcba. Na annak mi vet véget? (Már a harmadik történelem egyes utáni, anyuka által kiadott szobafogságon és géptilalmon kívül gondolom). Az áramszünet! (Meg az atomháború, de ez egy másik kérdés). A mi meccsünk áramszünetét taxinak hívták. Alacsonyan repült, ami tekintve, hogy gurulós modell, már önmagában nem semmi vállalkozás volt tőle. Mi az istennel fogunk mi innen elmenni, ha ezt tönkre vágjuk?? Kámfor mi a faszt csinálsz? De elég volt felé pillanatnom, hogy belássam: az áramszünet mögött fémvigyorral, két lábon rohangál az atomháború is... Na az szerencsémre egyelőre vigyori haveromra fente az acélfogait, a megboruló kocsi viszont adott annyi figyelemelterelést, hogy a huzakodásunk a dokival dűlőre kerüljön. Ő hátrazuhant, én meg billegve talpon maradtam, a mordályomtól egy lépésre talán. Egy jó nagy lépésre. A pillanat tört része alatt csapódott le bennem, hogy nem érhetem el. A felspanolt orvos felugrik és esélyesen épp akkor fogok a puska fölé hajolni, mikor hátba-oldalba kaphat, akkor meg nekem annyi. Egy valamit tehettem s azt tettem is. Bukdácsoltam egy lépést a fegyver felé, majd elvágódtam, mintha kiment volna a bokám. Még nincs a kartávomban az a szar, de nem sok kell hozzá. Ha a dokinak csak a széruma az előnye, akkor nekem ront, hogy ne is érhessem el. Akkor pedig hirtelen és meglepiből úgy fogom páros lábbal gyomorszájon rúgni, hogy visszazuhan. Tök mindegy mennyire lett kemény gyerek, a testsúlya nem változik. Fel is húztam kissé a lábaim, mintha fájdalmamban tenném, de közben már a stukker után tapogatóztam. Gyere szépségem... Ha sikerül elrúgnom, már fel is ülök a puskával és kiiktatom a szarházit. Végleg!!!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
JC Denton
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 433
Join date : 2012. Jan. 20.

TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott raktárépület   Pént. Ápr. 13, 2012 6:25 am

A kibernetikus gyilkoló gépezet megjelenése felborítja (szó szerint) a terveiteket, így hát mindenki improvizál, legjobb tudása szerint. A robot viszonylag gyorsan fordul Michael felé, el is indul, futólépésben, jobb karját ütésre készen tartva. Te először az organikus ellenséget akarod kinyírni, puskádat célra tartod, majd meg is húzod a ravaszt. Semmi. Legnagyobb meglepetésedre - avagy döbbenetedre - csupán egy halk, rövid kattanás érkezik a puskából, hang, vagy ne adj isten golyó még véletlenül se. Talán eszedbe jut, hogy a maradékot kilőtted a feléd száguldó robotra, talán a sokkban, és az adrenalintúltengésben nem éri el a gondolat az elméd központját. Ami biztosan tudatosul benned, az kétségtelenül az, hogy nagy szarban vagy. Szerencsére van még annyi lélekjelenléted, hogy legalább a robottól mentsd magad, elugrasz a fekvő doki, és a tetejére dőlt kocsi irányába, ekkor viszont felhangzik egy lövés, és ösztönösen a jobb válladhoz kapsz. A golyó mélyen belefúródott a húsba, a vér pár pillanatig tétován álldogál, mintha nem tudná, mihez kezdjen, majd észbe kapva hirtelen, sietősen megindul lefelé a karodon, mintha megpróbálná behozni az elvesztegetett időt. A fájdalom pokoli, a puskát átveszed a bal kezedbe, és tovább futsz a doktor felé. A robot megint eltévesztette a célját, most viszont nem áll meg, hanem változtat a pályáján, és tovább fut feléd. A léptei nyomán repedések futnak végig a betonon. Sebesség alapján te vagy a gyorsabb, viszont nem sokkal, nem lehetsz benne biztos, hogy még időben elérnéd a dokit. Főleg azután, amit Lepra tett vele.
Lepra, te cselhez folyamodsz a túlélés érdekében. Elvágódsz, mintha súlyosan sérült lennél - ezt még nem is kell nagyon tettetni - majd vársz, hogy a doki bekapja a csalit. A doktor ordítva próbál feléd ugrani, az elesés hatására talán a fejét is beverte, ugyanis a szép, eddig tiszta, fehér köpenyen a mellkas, és a nyak között egy kis vörös folt éktelenkedik, és vonzza mindkettőtök tekintetét. Mégis, feltornázza magát a kemény, hideg talajról, és elrohan, nem is feléd, hanem a puska felé. Te persze máris lendíted a lábaidat. A terv meglepően jól sikerül: a doki fájdalmas arckifejezéssel kap a gyomorfalához, majd hátra repül vagy másfél métert, és még egyszer beveri a fejét a betonba. Te máris felhasználod a szakmabeli fáziskésését, nyúlsz a mordályért, és útjára bocsátod a halált. A lövés hangja körbejár a környező panelházak között, felcsap a szürkés, szennyezett égboltig, majd visszaszáll az elmétekbe. A doktor vicsorogva, nyáladzó szájjal kap a mellkasához. Az apró vérfolt most hatalmas lyukká változik, vérpatakok ömlenek ki belőle. A bőre színe szép lassan elhalványul, sápadttá válik, majd elhasal a koszos talajon. Robotkeze még utoljára kinyúl a hacker felé, mintha halálában is a megbízását próbálná teljesíteni, majd végleg lehanyatlik, mind a kéz, mind a doktor.
A halálozási ráta viszont ne áll meg egynél (már ha az újonnan jötteket nézzük). A katona, aki Kámfor vállát szabadította meg egy bögrényi vértől, újabb lövést eresztett útjára, ismét a hányatott sorsú csempész irányában. De a golyó máshol talált magának nyughelyet. Ricky fiú, a konzolhuszár, aki miatt az egész balhé kitört, talán segíteni akart, és azért állt fel. Most viszont vérző tarkóval dülöngél pár lépést előre, majd arcán furcsa, groteszk, a fájdalomtól összerándult grimasszal vágódik el.
Mindez gyorsan történt, nagyon gyorsan, bizonyára nektek is kell egy pár pillanat, hogy mindezt feldolgozzátok. Az állás hirtelen változása teljesen megváltoztatja az esélyeket: a fegyveres bizonytalanul, tétován húzódik vissza a fedezékbe. A hacker halott, nem mellesleg a rangban felette álló doktor testét is hamarosan elviszik egy messzi raktárházba, hogy az értékes, drága testkiegészítésekről lehámozzák a felesleges húst. A szervek majd átvándorolnak az ukrán maffia széfjébe, de azon kívül minden egyéb megy a kukába. Társai is meghaltak, csupán a robot áll még, rendíthetetlenül, ölésre készen. Bizonyára a menekülés gondolata foglalkoztatja. Lepra, te a kocsi mellett állsz, Michael viszont futva közelít feléd, nyomában egy olyan csillagászati összegekbe kerülő harci szerkezettel, amit te akkor se tudnál megengedni magadnak, ha történetesen 200 éve űznéd a magánkopók nem túl biztonságos hivatását. A katona tőled jó messze van, egyelőre felőle nem nagyon számíthattok lövésre, talán idejében elhúzz a csíkot. Bárhogy is legyen, most a legfontosabb veszélyforrás a vörös szempár gazdája.

_________________
Mesélői szín: yellowgreen
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://cyberfrpg.hungarianforum.net
Michael Longley
4. szint
avatar

Hozzászólások száma : 265
Join date : 2012. Feb. 07.
Tartózkodási hely : két meló közt úton

TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott raktárépület   Kedd Ápr. 17, 2012 6:34 am

Döbbenten rángatom a ravaszt és állapítom meg, hogy abban ugyan egy árva töltény annyi sem maradt, hiszen első pánikomban az összeset belelőttem a harci monstrumba, így a katona minden zavaró tényező nélkül tesz amit akar, én viszont nagyon nagy lekvárban vagyok, mert most már a puszta kezemen kívül sok mindennel nem harcolhatok, az meg ide édeskevés lesz.
Minden esetre marad az eredeti terv és ellendülök a valamivel nehézkesebb robot elől, és ahogy csak a lábam bírja rohanok a doki felé kezemben a most már csak max. bunkósbotnak használható puskával, de, ha mást nem lecsapom vele. A robot persze nem áll le jön utánam ezerrel, de nem sokáig érek rá vele foglalkozni mert felcsattan egy lövés és fájdalmasan a vállamba csapódik a fedezékből lövöldöző katona golyója.
Azonnal felordítok és reflexeszűen kapok oda, és egy pillanatra azt hiszem, hogy talán még sem talált el, de aztán az ujjaim között megjelennek az első vérpatakok. Iszonyatosan fáj, de azért valahogy tovább botorkálok, hogy a doki mögött fedezéket találjak, de pont ekkor hallom meg a kiáltását, majd meglátom, ahogy Lepra sikeresen egy hatalmas rúgással kínálja meg a gépkarú férfit, majd elérve a puskáját alig pár méterről mellbe trafálja.
Hát csak remélni tudom, hogy az egész ipse nincs más inplantokkal feltuningolva és ettől beadja a kulcsot, mert nagyon jó lenne, ha valaki levakarná rólam a nyakamba lihegő androidot, mert alig állok a lábamon a sérüléstől és a kimerültségtől, és a doki halála talán megoldaná ezt a problémát.
De mielőtt még megkönnyebbülten felsóhajthatnánk jön a következő pofon, mert a sunyi kis lesipuskás elfelejti, hogy a hacker koma tiltott célpont és az éppen felénk igyekvő Nicki fiút egyszerűen tarkón lövi.
Csak állok ott, mint aki gyökeret eresztett, egészen a közeli dobbanásokig, ami végre felráz, hogy van egyéb gondom most, mint az élet szörnyű fintorain elmélkedni és újból megindulok rohanvást Lepra felé, egyrészt jó lenne, ha a katona nem tudna ránk lövöldözni, másrészt nem úgy nézem, mintha a doki halála megállítaná ezt a piros szemű tankot. Nagyon remélem, hogy az öreg Leprának van valami ötlete, vagy legalább még pár golyója a tárban, mert én nem hiszem, hogy egy mosollyal le lehetne szerelni.
- Ugye arra várni, hogy kimerüljön benne az elem meg valószínűleg botorság lenne, nem? – kiáltom a magánhekusnak.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lepra
1. szint
avatar

Hozzászólások száma : 37
Join date : 2012. Feb. 09.
Age : 40
Tartózkodási hely : New York City

TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott raktárépület   Vas. Ápr. 22, 2012 7:53 am

Még mindig keserű szájízzel gondolok vissza az eseményekre...
Hát a tervem alapvetően bejött, ezzel a részével nem is volt gond. A két talpam hatalmasat csattant az orvos hasfalán, aki meggörnyedt, még zuhanás közben is. Nem mondom, hogy első osztályú lövész vagyok, sosem voltam. De 5 méterről sörétessel még a nagyanyám se hibázna, na, szóval ez nem éppen fegyvertény, de annál jobban jött. Néztem az elernyedő karját, meg a harci szörnyet, ami ott loholt Kámfor mögött és épp beavatkozni készültem volna, amikor...
Nos, tudom, jól tudom, hogy az élet kegyetlen és veszteségekről szól. Persze. De szeretnem nem kell ezt. Ha így tennék, akkor az a valami, ami Quentin Knobs lelkének maradványa, na az végleg beadná a kulcsot és én se lennék más, mint a világítós szemüregvédőt viselő vastelepi szökevény, csak több hússal. Mintha lassított filmet néznék...
A hacker felemelkedett a talajról, nagyon lassan. Vagy nekem annak tűnt... Talán... Talán segíteni akart volna, bár nem hiszem. Mivel? Inkább csak a szer, amit betolt, talán az játszott az agyával. Utoljára... Ugyanis a nevezett szerve fél méter sugarú körben fröccsent szét. Rothadt érzés, ha már itt tartunk. Ilyenkor nincs kedvem ehhez a kurva világhoz. Nem, ez így nem igaz. Máskor sem, de ilyenkor marhára! Ricky nem volt szimpatikus úgy alapvetően... nem kedvelem a teljesen csak az alaplap bűvöletében élő idiótákat. De... de azt mondtam neki, még ott a cellánál, hogy nyugodjon meg... hogy kihúzzuk a szarból... A kölyök belemászott valamibe, amibe nagyon nem kellett volna. Az Istenit! Egy tisztességes bajuszt nem tudott volna még növeszteni ez a tacskó, de neki... neki ennyi volt... Ilyenkor vagyok vele úgy, hogy mi a faszért küszködök még ebben a rothadt világban. Amíg... amíg a srác élt, még volt is valami értelme küszködni kifelé magunkat, mert legyünk őszinték, ezért a vén alkoholistáért már nem lenne valami nagy kár. Az egész lövöldözés most vált teljesen felesleges farokkergetéssé, amiért rosszabb napjaimon megbízót szoktam herélni. Ezen ma mindenki csak bukott... Én kereshetek új kecót, hisz a tagok tudják a nevemet, ők kereshetnek új faszfejet, aki laborköpenyt vesz magára, Ricky meg... hát... neki meg már szól a lélekharang a pokolban...
Kámfor üvöltésére tértem magamhoz. Na igen. Őt még ki kéne húzni a szarból, mielőtt eltűnök a ködben, hogy ne is lássanak többet, legalábbis az lenne a legjobb. A srácban még van élni akarás, neki még nem árt, ha megmarad. Kiköptem némi vért a pofámból, majd egy cigit toltam a képembe és meggyújtottam. Véres vigyorral, megsárgult fogak közt tartott bagóval néztem a közeledőket, hátamat a kocsinak vetve. Egy ilyen androidnak a mellkasában lesz a központi agya elvileg, lévén ott a legnehezebb megsérthető. Ez tiszta sor, több mint 90%-a a robotoknak így készül. Csakhogy nem csak az állít meg egy ilyen dögöt...
- Kámfor! - recsegtem vissza a ledöbbenő kölyökre emeltem a puskám. Kimeredtek a szemei, de futott tovább. Szürkéskék füst szállingózott a vízorom előtt, nem érdekelt. Most már semmi sem érdekelt. Biccentettem, aztán üvöltöttem: - Vetődj!
Reméltem, megteszi reflexből, mert én nem várhattam. Lejjebb csaptam a puskacsövet és eldördült a lövés a droid térde felé. Ott vannak a mozgató hidraulikai elemek, amiket nem lehet páncélozni. Ez a szar meg szépen szór, esélyesen helyszínen nem javítható károkat fog szenvedni. Akkor pedig lebénul a mozgása. Egy esély, ha nem és engem kezd el szeretni, akkor belepasszíroz a kocsiba. Hmm...
...Vérmocskos vigyor a képemen, elmebeteg fény a szememben...
...Aztán meg ki a faszt érdekel? Gyere csak szarzsák! BUMM! BUMM BUMM! Jíííííííííííííhááááááááááááá!!!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
JC Denton
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 433
Join date : 2012. Jan. 20.

TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott raktárépület   Csüt. Május 03, 2012 4:35 am

A vörös szemű robot Kámfor mögött egyre nagyobb sebességre kapcsol, minden egyes megtett méterrel gyorsabban közelít üldözöttje felé. Lepra őrült, nem e világi rohamra indul, puskáját a gyilkológép térdeire irányítja, majd odaüvölt Kámfornak. Michael kérdése süket fülekre talált, nem úgy az öreg magánkopó parancsa. Az utolsó métereket ordító tüdővel, fáradt végtagokkal, és hihetetlen élni akarással teszed meg, majd, ahogy a nagy könyvben meg van írva, leugrasz a földre, kezeidet a tarkódra szorítod, és becsukott szemmel várod vagy a megváltást, vagy a droid robbanását. Egyik se érkezik, viszont amint felnézel, látod, az esélyeitek megemelkedtek.
Ahogy Lepra meghúzza a ravaszt, a szerkezet működésbe lép, a zárószerkezet kipattan, majd egy hangos csattanás adja tudtotokra, a puska elsült, a golyó elindult. A célzás jó, a szórás nagy, és a robot kiszemelt "testrésze" is tökéletes: a lábba beépített mozgató hidraulikák, fémvázak, és lineáris vezetékek megsemmisülnek, vagy elmozdulnak helyükről, bárhogy is legyen, nektek ez egyet jelent: nyertetek. A robot jobb lábából vészjóslóan szállnak kifelé az apró darabok, a bokája kibicsaklik, majd a balansz felbomlása miatt az egész törzs, majd maga a droid is elvágódik a földön. A hatalmas sebesség miatt még a botlás után is csúszik vagy három-négy métert az érdes talajon: ebből következik, hogy a külső borítása sok helyen sérül. A robot hason csúszik, most ott van tőletek nem messze, jobb karjával igyekszik feltornázni magát vissza függőleges állapotba. A jobb lába totálkáros, használhatatlan, ellenben a bal még többé-kevésbé sértetlen.

_________________
Mesélői szín: yellowgreen
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://cyberfrpg.hungarianforum.net
Michael Longley
4. szint
avatar

Hozzászólások száma : 265
Join date : 2012. Feb. 07.
Tartózkodási hely : két meló közt úton

TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott raktárépület   Hétf. Május 07, 2012 4:10 am

Aztán meghallom az öreg magánszimat üvöltését és az utcán kikupált reflexeim azonnal működésbe lépnek. A futás lendületével vágom hasra magam, nem törődve azzal, hogy az érdes aszfalt lenyúzza a ruhát és néhol a bőrt is rólam, a kezem védekezően a fejemre kulcsolom, és reménykedve várom, hogy meghalljam a megváltó durranást, vagy, ha ez nem jön be, akkor már legfeljebb csak imádkozni lesz időm, már ha tudnék hinni még a csodákban.
Még a zsigereimben érzem a nehéz robot lépéseinek dobbanását, mikor végre felhangzik a várva várt lövés, és a csikorgó hangokból ítélve, akár még szerencsénk is lehetett, hogy eltalálta a veszett hiénaként vigyorgó Lepra lövése.
Lassan lefejtem a kezem a fejemről és felnézek, még épp időben ahhoz, hogy villámgyorsan kaparjam fel magam a földről és négykézláb igyekezzek arrébb, mielőtt a vészesen dülöngélő, majd elboruló és hason még tempósan felénk csúszó acélember el ne taroljon az útból.
Az aszfalt panaszosan sikolt és a robot páncélja szikrákat vetve súrlódik végig amerre elhalad, míg végül a lendülete elfogy és meg nem áll. Reménykedve nézek felé, hogy talán annyira megsérült, hogy nem működésképtelenné vált, de ahogy el kezdi magát feltornázni, sajnos ezt a hiú reményt el kell vetnem. Igaz az egyik lábát teljesen tönkretette Lepra lövése, de ez a bádogszörny talán még mászva is gyorsabb, mint én futva, és láthatóan, valaki arra programozta, hogy végezzen velünk, bármi áron, még úgy is, ha közben maga is megsemmisül.
- Ez nem fog leállni Lepra! – kiáltom a társam felé, habár, ha nem vak ő is pontosan azt látja, amit én. – Ha van még egy golyó, abban a mordályban, azt hiszem ideje lenne a másik lábára áldozni. – mászok egyre közelebb a férfihez, hogy ne legyek az útjában, ha lőni akarna.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
JC Denton
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 433
Join date : 2012. Jan. 20.

TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott raktárépület   Csüt. Aug. 16, 2012 11:30 pm

//Lepra hiányában kalandzáró hozzászólás//

Leprának nem kell kétszer mondani, megereszt még két lövést a robot felé, az egyiket a lábára, a másikat a törzsére. A támadás sikeres, és testközelből láthatjátok a többmilliós szerkezet haláltusáját. A gyilkológép vörös fényei kihunynak, a halk, sercegő hangok is szép lassan feledésbe merülnek. A karja még egyszer, utoljára, kétségbeesetten megpróbál felkapaszkodni, majd feltornázni a testet, de a próbálkozás sikertelen. Élettelenül, kiégetten esik le a földre. Körülnéztek, és látjátok, hogy az utolsó fegyveres is eltűnt a színről. Egyedül vagytok, csak ti ketten.
Lihegve, fájó testrészekkel, és lüktető halántékkal álltok egymás mellett. Lepra kezéből kiesik a mordály, a csattanás a betonon élesen hasít a levegőbe. Csupán álltok, némán, és próbáljátok feldolgozni azt azt egyszerű tényt, hogy vége van. Mindennek. A szenvedésnek, az értelmetlen harcoknak. Túléltétek, de a jelek szerint csak ti voltatok ilyen szerencsések. Az ismeretlen, mechanikus karú doktor, az őrült csaj, és szegény Ricky fiú...mind meghaltak. De minek?
Naponta több százezren halnak meg világszerte, és mégis, éreztek valami ürességet a szerencsétlen hacker miatt. Pedig nem is ismertétek. Nem tudtátok, honnan jön, mik a motivációi, és még ennek a kifacsart, gyökereinél elrontott világnak a törvényei alapján se tudtátok volna megmondani, jó ember volt-e. Csak azt tudjátok, hogy még ha ideiglenesen is, de mellettetek harcolt, és úgymond veletek volt, de ami a legfontosabb, értetek halt meg. És most ott fekszik a koszban, a saját vérében fekve. Talán még szerencséje is volt. Gyorsan halt meg. Arcára nem e világi, ijesztő mosoly telepedett. Talán megnyugodott. Hiszen végre elmenekült ebből a romlott, korrupt világból, és ki tudja, talán egy jobb helyre került. Ő már nem mesélhet erről.
Hirtelen rátok borul a fáradtság nyomasztó érzése, és ahogy fellélegeztek - ezen az estén először - rájöttök, hogy elértétek a fizikai határotokat. Mintha több tonnás súlyokat kötöttek volna a testetek minden egyes szétroncsolódott, vérző részére, szinte mozogni se tudtok. Eltelik egy-két perc, amíg lerázzátok magatokról ezt az érzést. Elvégre győztetek. Nem?

Lepra komor arccal, és súlyos gondokkal fordul meg, otthagyva Kámfort egyedül. Elindul az éjszakába, a sikátorok, és a lepukkant bárok ismerős világába. Még nincs biztonságban, de ha jobban belegondol, itt New Yorkban, soha nem is volt.
Michael egyedül marad a raktárház előtt. Még Lepra után kiálthat, cserélhetnek elérhetőségeket, amit csak akarnak. Túlélték ezt a pokoli estét, minden esély ellenére. Az életetek kifordult önmagából, és mégis, amint holnap majd felkeltek, izomlázzal, reszkető végtagokkal, és leterhelt elmével, tudjátok, vissza kell majd rázódnotok a rendes kerékvágásba. A rendes kerékvágás? Mi számít rendes kerékvágásnak? Az egyiknek nyomozás, hazugságok, és állandó veszélyérzet. A másiknak illegális fegyverek, felszerelések, és egyéb dolgok importálása, valamint exportálása. A veszély itt is magas. Ez lenne a rendes, normális kerékvágás? Igen, számotokra ez lenne az.
Ha végeztél, te is elhagyod a helyszínt. Magad mögött hagyod a darabokra roncsolódott, sérült robotot, aki utolsó, leheletnyi erejével is azon volt, hogy teljesítse tervezői akaratát. Ilyen hűséget nem sok helyen találni manapság. Emberekben sehol. Robotokban is ritka.
Kilépsz az utcára, és szomorkás mosollyal nyugtázod, hogy eleredt az eső. Csodálatos. Elgondolkozol azon, hogy hova kéne menni: kórházba, a jelenlegi búvóhelyedre...ki tudja. Rajtad áll, és legalább, most először ezen az estén, szabadon választhatsz, ugyanis nem vár sehonnan veszély. Legalábbis őszintén reméled.


//A kalandnak vége, remélem élveztétek. Kámfor, ez az első "rendes" kalandod, így hát erről kérnék egy tetszőleges hosszúságú írást az adatlapodra. Ebben foglald össze, mik történtek, valamint ezután mihez kezdesz. Ide is kérnék egy hozzászólást, amiben egyszerűen lereagálod a végső eseményeket, mit éreztél, hova mész, stb. Leprát áttettem Nem Játékos Karakternek, a vele való interakció persze megengedett, tehát ha valamit meg akartál beszélni vele, vagy valami ilyesmi, azt nyugodtan írd le. A jutalmad 2700 kredit, és mivel idő közben rájöttem, hogy nem adtam nevet a kalandnak, a kaland neve: Nem várt éjszaka. Very Happy Remélem élveztétek, Lepra, ha egyszer visszatérsz közénk, te is felveheted a jutalmat. //

_________________
Mesélői szín: yellowgreen
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://cyberfrpg.hungarianforum.net
Michael Longley
4. szint
avatar

Hozzászólások száma : 265
Join date : 2012. Feb. 07.
Tartózkodási hely : két meló közt úton

TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott raktárépület   Szomb. Aug. 18, 2012 10:32 pm

Az utolsó pillanatban sikerül Leprának szétlőnie a robot létfontosságú szerveit és így megmenteni a saját és az én életemet is attól, hogy palacsintává lapulva végezzük itt a koszos flaszteron. Mikor a fény kihunyt a bádogkaszni szemében nagyot fújtam és gyorsan körbenéztem hátha van még más veszélyforrás, de mindenki halott volt vagy elmenekült, csak ketten álltunk itt véresen és hulla fáradtan.
A puska csattanására kaptam fel a fejem és néztem az imbolyogva álldogáló társamra, aki egy rövid ideig az életem részévé vált és együtt vészeltünk át egy gyilkos napot, ami nem mondható el szerencsétlen hackerről, aki bár sok borsot tört az orrom alá, azért ilyen halált nem érdemelt. A zsoldosokat nem szántam, hiszen ők ezt belekalkulálják a fizetségükbe, elég nagy a körükben a fluktuáció.
Mikor Lepra kőmerev arccal, súlyos léptekkel elindul, nem szólok, csak csendesen nézek utána, hiszen mit is mondhatnánk egymásnak? „Kösz haver, jó voltál” vagy „Fussunk össze és dobjunk be egy pofa sört egy kis nosztalgiázás mellett”? Így volt ez jó! Ha a sors úgy hozza még összefutunk és talán megint ugyan azon az oldalon állunk, de az is lehet, hogy ellenfélként nézünk majd farkasszemet. Ki tudja?
Mindenesetre ideje, hogy magam is visszatérjek az életemhez és a melómhoz, mert ebben a magából kifordult világban semmit nem adnak ingyen és valamiből nekem is meg kell élnem.
Az utcára érve felrántom a kapucnimat, hiszen még az eső is eleredt, amit már csak egy fintorgással veszek tudomásul, hiszen miért is kedvezne nekem bármi az életben.
Mivel nem ártana ellátni a sérüléseimet, azt hiszem először egy utcai dokit keresek fel, aki már többször foltozott össze és tudja tartani a száját, persze megfelelő ellenszolgáltatásért. Aztán megpróbálok mindent elhozni a régi rejtekhelyemről, mert az más nem biztonságos és keresek egy újat, na meg pár új testőrt is be kell szereznem. A gondolataim máris az előttem álló problémákon járnak, így sietek az áztató esőben a célom felé.

//Játék vége - köszönöm Smile //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott raktárépület   

Vissza az elejére Go down
 
Elhagyatott raktárépület
Vissza az elejére 
4 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4
 Similar topics
-
» Elhagyatott bánya
» Elhagyatott város
» Elhagyatott edzőterem
» Az elhagyatott Dokk
» Elhagyatott gyárépület

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Cyberpunk Frpg :: New York City - a Játéktér :: Brooklyn :: Egyéb helyszínek-
Ugrás: