Hong Kong - Dokk 2

Már erősen sötétedésnek indult, mikor még mindig ott őgyelegtünk a dokk bejáratánál, hogy kiszemeljük a legjobb útvonalat, amelyen keresztül észrevétlenül és lehetőleg gyorsan eljuthatunk a hajókig. Talán az odaút még nem is lesz olyan necces, de a kikötőnél tuti, hogy komolyabban fognak figyelni minden gyanús dologra, emberre, ha a főnök lánya érkezik, hiszen egy ilyen pozícióban lévő embernek sok ellensége van, ezért mindig számíthat kellemetlen meglepetésben ő is és a családtagjai is. Szóval egyelőre figyelek, mert láthatóan én vagyok most a főnök. Carl, ez az izomhegy minden gond nélkül elfogadott és volt is időnk a gyógyulásunk alatt összehaverkodni. Az előéletéről nem nagyon beszélt, de különben jó srác volt és, ha elkötelezte magát valaki mellett, mint ahogy most mellettem, akkor a végtelenségig hűséges. Ő is tisztában volt vele, hogy mindketten az életünkért futunk. A triád vezetője által mellénk rendelt hackert Gizmónak hívták, talán a magas termete miatt, de azért a szálkás izomzata erőt is takart, meg aztán bizonyította, hogy a pontos célzásért sem kell a szomszédba mennie. Persze a mátrixban sem vallott szégyent, hisz ez volt a fő profilja. Róla sokkal többet nem is tudtunk meg, na nem mintha bárki is feszegette volna a másik intim dolgait. Minél kevesebbet tud az ember, annál biztosabb, hogy tovább él. Mivel a megbízatást én kaptam, így hallgatólagosan én lettem a főnök is, így most mindenki tőlem várta az instrukciókat is.
Az ígéretnek megfelelően felszerelést is kaptunk, bár nem estek a fiúk túlzásba. Mondjuk nekem egyelőre nem is kellett több, volt egy pisztolyom és egy puskám, na meg a régi ruhámban egy túlélő kés. Carl-nál is volt puska, de még gránátokat is vételezett a raktárból, habár ehhez nem kért engedélyt. Aztán Gizmó barátunknál is akadt két nagykaliberű pisztoly, ami azért már nem volt megvetendő tűzerő, kérdés mennyire leszünk láthatatlanok.
- Nem szándékozom a homlokunkra írni, hogy miért jöttünk! - nézek rá konzolcowboyra értetlenül a figyelmeztetésére, hiszen én is tisztában vagyok vele, hogy minél tovább titokban tudunk dolgozni, annál jobb nekünk. - Most viszont ideje lesz indulni, mert később már kevesebben járkálnak a környéken és akkor már esetleg feltűnőek leszünk hárman. Azt mondom, hogy balra induljunk, arra elég nagy a forgalom még most is, jobban eltudunk vegyülni, de visszafelé az ellenkező irány lesz a jobb. Ha szerencsénk van egészen a kikötőig el tudunk érni és senki nem sejt majd semmit. Ott, majd annak függvényében, hogy mennyi ember védi a lányt és egyáltalán hol tudjuk elkapni, újra tervet készítünk.
Azzal megindulok az emberek között elvegyülve a fő raktárház irányába.

Persze azért az hiú remény, hogy elvegyüljünk a tömegben, az oldalunkon Carl-lal, de hát legalább megpróbáljuk. Azonban természetesen ez nem sikerül és a ráktárház környékén járva máris a nyakunkra akaszkodik egy fekete ruhás férfi, aki Gizmó figyelmeztetése alapján az ellenséges banda embere.
Egyenesen felénk tart és miután Carl, majd szétrobban az idegtől, ez már első ránézésre látszik, és a mátrixzsonglőr is igyekszik másfelé nézni, így nem marad más, hogy én beszéljek a férfivel. Csak egy a bibi, hogy az a pár szó, amit elgagyogok kínaiul, az nem valószínű, hogy elég lesz a társalgáshoz. Aztán mégis Gizmó oldja meg a helyzetet és lecsapva a maffiózóra élénk csevegésbe kezd vele. Kicsit elfordulva kifújom az eddig visszatartott levegőt, majd én is vidáman intek, mikor a férfi végül nevetgélve távozik.
Viszont a hacker ettől a váratlan találkozástól jó pár hasznos infóval lett gazdagabb, így már nem is volt olyan nagy baj, hogy belebotlottunk az egyik triád tagba.
Legalább megtudtuk, hogy az a luxus jaht, amit már messzebbről is kiszúrtunk magunknak, tényleg a lányt szállító bárka, csak még azt nem tudtuk mindig, hogy rajta van-e, vagy nincs?
- Én amondó vagyok, hogy, ha nem lenne a hajón, a felhajtás sem lenne ekkora. – nézek a nyüzsgő sokadalomra. – De, menjünk közelebb, hogy megnézhessük, miként tehetnénk meg, amiért itt vagyunk. Én nem szívesen mennék fel a csónakra, ha nem muszáj, hiszen ott könnyen kelepcébe kerülhetünk. Inkább azt kéne kideríteni, hova megy innen a lány, és útközben lecsapni rá. Ott talán kevesebb testőr is lenne körülötte. – súgom oda a társaimnak, miközben egyre közeledünk a hajóhoz.
Jó pár méterre azonban meg kell állnunk a céltól, hiszen ott már nagyon is feltűnőek lennénk, mert ott már csak a saját embereik járkálnak.
A fedélzeten nem látjuk a lányt, így nagy valószínűséggel még a kabinjában van. Ekkor azonban megbolydul a tömeg, mert a triád tagok elkezdik kiszorítani az embereket a hajó környékéről. Mindenkit elzavarnak és még kordonokat is felállítanak.
Valamit ki kell találnunk, hogy ne veszítsük szem elől a prédát. Gyorsan oda súgom a többieknek.
- Menjünk át a másik oldalra a motorcsónakok felé, hogy azt higyjék oda jöttünk. Talán így elkerüljük, hogy eltereljenek minket és onnan is szemmel tudjuk tartani a lány távozását. Gizmó, nem tudsz valami műrisztást csinálni majd, hogy megszabaduljunk ettől a sok felesleges idiótától. – mutatok a triád tagokra, aki szép számmal lepik el a területet.
Ha mást nem, akkor Carl-nak kell valamit alkotnia kicsit távolabb, hogy egyáltalán esélyünk legyen a lány közelébe férkőzni.

A kordont teljesen felállították, nektek még éppen van időtök átcsusszanni a másik oldalra. Innen már lényegesebben kevesebbet láttok, a jacht fedélzetét teljesen eltakarja a körülötte levő tömeg. Itt álldogáltok, azon gondolkozva, mi legyen a következő lépés. A kikötőnek ezen a részén(alsó négyes körülötti rész) megint elég nagy a tömeg, még egy kiáltozó újságárust is láttok, aki digitális újságokat lóbálva a kezében keresi a potenciális vevőket. Két motorcsónak van a kikötőben, az egyik mellett egy öreg, és egy fiatal kínai vitatkozik egy fekete kabátos férfival, Gizmó hamar kijelenti, hogy ő is triád tag. A másik motorcsónak üresen áll, tulajdonosa sehol sincs. A felvetett tervedre a hacker először megráncolja a homlokát, körülnéz, majd hangosan megszólal:
- Lehetséges, attól függ, hol van a közelben riasztó. Menjünk kissé beljebb, nehogy meglásson az ellenség. Menjünk egy kicsit arrébb azon az úton, ahol majd vissza megyünk. Hé, hústorony, te maradj itt, és jelezz, ha meglátod a lányt. - mondja, majd ketten elindultok visszafele. Carl egyedül maradt, kissé közelebb megy a kordonhoz, tekintete köztetek, és a luxus hajó között ugrál. Gizmó határozottan elvezet téged egy kanyarig, ahol befordultok. Barnás-sárgás, ütött-kopott melegítőjének felhúzza a kapucniját, majd leül törökülésben, hátát egy épület falának támasztva. Mint valami hajléktalan üldögél ott, szép lassan, és óvatosan előveszi a deckét. Úgy állsz, hogy takarásban legyen a kikötő felől, még ha erre nincs is sok szükség, hiszen Carl is alig lát titeket. Ahogy lopva lenézel, látod, ahogy a konzolcowboy ujjai vad, gyors, és rendezett táncba kezdenek a decken, majd hosszú óráknak tűnő percekig folytatják a mozgást. Az ujjak hálózatot keresnek, bármit, ami rendelkezik riasztóval. Végül megállnak, és Gizmó előhúz egy apró chipet a nadrágzsebéből, amit aztán behelyez a deckbe. Aztán felnéz rád:
- Indulhatunk vissza. Majd ha meglátjuk a lányt, akkor csak egy gombnyomás, és beindul a riasztó a fő raktárházban. Elmentünk mellette, ha még emlékszel. - mondja, majd elindultok Carl felé. Ekkor történik a baj. Két triád tag odalép Carl-hoz, és hangosan, mérgesen elkezdenek vele kiabálni, kínaiul. Nem ért belőle semmit, ilyen távolságból Gizmó se, viszont a sárgák rájöhettek valamire, ugyanis a két kínai előhúz egy-egy pisztolyt, és mutogatva próbálják az amerikai tudtára adni, hogy kövesse őket. Carl csak áll ott, értetlenül, nem tudja, mi tévő legyen. Gizmó halkan megszólal:
- A benga barmot felfedezték. Kit érdekel? Várjuk meg, amíg elviszik, aztán nyomás oda. - mondja. A döntés rajtad áll, Carlnak van annyi lélekjelenléte, hogy még véletlenül se nézzen rátok, így hát titeket még nem vettek észre, talán nem is fognak. Carl körül a tömeg kezd szétoszlani, mindenki érzi a feszültséget a levegőben. Még az újságárus is arrébb húzódik, habár ő vakmerően közelebb áll a vitatkozókhoz bárki másnál.

Még éppen megússzuk, hogy minket is arrébb tereljenek, ami végképp megakadályozná, hogy kiszúrjuk a lányt. De szerencsénkre ez nem történik meg, habár a mostani pozíciónk rosszabb, mint volt. Itt is jelen van persze a triád, hiszen az egyik motorcsónaknál Gizmó észreveszi őket, és én megállapítom, hogy legalább jól elkülöníthetők a fekete kabátjukban. Elég nagy a tömeg és a hangzavar, ami a beolvadást legalább megkönnyíti valamennyire.
A hacker közben megfontolja a tervemet és úgy látszik nem tartja lehetetlennek, mert úgy dönt megpróbálkozik vele, csak egy kicsit arrébb kell mennünk a tömegtől.
Carl-t hátrahagyjuk megfigyelőnek, mi pedig arrébb vonulunk a menekülő útvonalunk felé, ahol rég nem használt raktárak sorakoznak. Itt alig van forgalom, így Gizmó itt néz ki magának egy elhagyatottabb sarkot és behúzódva, nekiül a decjének segítségével a mátrixban szörfözni. Miközben dolgozik én is igyekszem takarni, nehogy valakiben gyanút keltsünk, így aztán zavartalanul végezheti a munkáját. Végül felpillant és jelzi, hogy talált megfelelő helyet, a raktárház riasztóját és csak egy gombnyomásába kerül, hogy be is indítsa.
- Nagyszerű! Akkor várd meg, míg leér a hajóról, de még nem száll be a kocsiba és akkor indítsd a riasztást. – bólintok elégedetten, de ekkor megtörténik a baj.
Carl-t két maffiózó kiszúrja magának és valamit nagyon akarnak tőle, csak, hogy úgy mint én, egy szavukat sem érti a szerencsétlen. Ez viszont a kínaiaknak nem tetszik és most már nyíltan fegyvert rántva rángatják az amerikait, láthatóan abból a célból, hogy magukkal vigyék. Kétségbeesve nézem a jelenetet és vadul töröm a fejem, hogy mitévő legyek.
Gizmó javaslatára idegesen fortyanok fel.
- Nem hagyom magára, hiszen szükségünk lehet még az izmaira. Ráadásul azt sem tudjuk, hogy mit akarnak tőle! Lehet csak az a gyanús, hogy nem érti őket. Oda kell menned és megtudni, hogy mi a baj. – mondom komoran Gizmónak. – Ha gubanc van, akkor még mindig itt vagyok én és lelőhetem őket. – De, ha csak félreértés, akkor te ki tudod vakarni a szarból. Csak tegyél úgy, mintha merő szívjóságból akarnál segíteni. Carl nem fogja elárulni, hogy ismer, még ha nem mész semmire akkor sem, de így legalább megpróbálhatjuk kiszabadítani.
Reméltem, hogy Gizmó nem fog ellenkezni. Nem szívesen vesztettem volna el az amerikait, akit már kicsit meg is kedveltem.

A hackernek egyáltalán nem nyerte el a tetszését a tervem, de végül is nem szólt egy szót sem, csak kiköpött, mielőtt neki indult, hogy teljesítse, amivel megbíztam.
Én is kicsit közelebb húzódtam, de továbbra is észrevétlenül a tömegbe húzódva, kezem a pisztoly markolatán. Gizmó hevesen magyarázott, ahogy a maffiózók is, de végül úgy látszik nem sikerült zöldágra vergődniük egymással, ráadásul Carl is elvesztette a hidegvérét, így rövid időn belül kitört a lövöldözés. Mivel mi voltunk előnyösebb helyzetben, a két triádosnak esélye sem volt, hamar holtan terültek el, de ezzel aztán fel is fedtük magunkat és a nyakunkba szabadítottuk az egész bandát.
Szerencsére a billentyű zsonglőrnek volt annyi lélekjelenléte, hogy még a lövöldözés alatt megszólaltatta a szirénákat, így a riadó legalább az emberek nagy részét elvonta rólunk, de így is maradtak éppen elegen ahhoz hogy körbe zárjanak bennünket.
Egyelőre mindnyájan fedezékben voltunk és a tömeg is eloszlott a lövöldözés hallatán, a legtöbben épp mellettem rohanva el. Mikor legközelebb kikukkantottam azt láttam, hogy a jöttünkkor Gizmóval oly kedélyesen elbeszélgető fekete kabátos maffiózó, most épp a kinyírására törekszik, hiszen a társaim hátába kerülve emeli célzásra a fegyverét.
Mivel ők nem látják a veszélyt, nekem kell cselekednem és megcélozva a fegyvert szorongató kezét meghúzom a ravaszt, remélve, hogy eltalálom, vagy legalább is fedezékbe kényszerítem.
Közben azon jár az agyam, hogy hogyan tovább. Most már nincs értelme bújócskázni, ezért a lehető leghamarabb a hajóhoz kell mennünk és a lányhoz kell verekednünk magunkat. Ha sikerül elkapni, akkor már túszként vihetjük magunkkal, így már nagyobb esélyünk van a kijutásra.

~ A fene! ~ szitkozódok magamban, amikor látom, hogy a lövésem alaposan célt tévesztett, habár legalább annyit elértem, hogy a fickó ijedten bújt el egy konténer mögé, így legalább a társaimat nem veszélyeztette. Az, hogy ez meddig marad így, az már más kérdés volt, hiszen legjobb esetben is csak percek kérdése, hogy a nyakunkba kapjuk az erősítést, és akkor már nem sok esélyünk lesz kijutni innen se a lánnyal, se nélküle.
A lövöldözésben eddig még nem sérült meg senki részünkről, és ez jó lett volna, ha így is marad, de ez hiú ábránd volt, mert egyszerre csak egy gránátot vág oda Carlékhoz valaki, ami ők azonnal észrevesznek és szerencsére gyorsan reagálnak is. Minden erejüket beleadva igyekeznek felém futni mielőtt az a kis ajándék felrobbanna, de nincs sok idejük, így aztán mikor megtörténik a robbanás és minden közelben álló tárgy darabokra szakadva repül szanaszét, az amerikait is ledönti a lábáról a légnyomás. Gizmónak szerencséje van, mert ő talpon tud maradni és még időben beveti magát egy fal mögé, tőlem alig pár méterre.
Feszülten kapom vissza a tekintetem Carlra, mert nála voltak a zsákmányolt gránátok is, így akár egy rossz mozdulat és ő is a levegőbe repül, de ma jó napja van, mert úgy látszik ő is és a pukkancsok is sértetlenek. Igyekszik feltápászkodni, amit nagy mértékben siettet, hogy a triád emberei felbolygatott hangyabolyként áradnak szét a területen és a kiáltozásuk egyre közelebbről hallatszik.
- Carl siess a jó életbe! – kiáltok én is oda a férfinak. – Mindjárt a nyakunkon vannak.
Mivel már a főraktárnál is rájöhettek a csalásra a riasztóval kapcsolatban, tényleg szorul a hurok a nyakunk körül.
- Azonnal a hajóhoz kell mennünk, akár úgy, hogy keresztül verekedjük magunkat az embereken fegyverrel, de meg kell kaparintanunk a lányt, különben akár most főbe lőhetjük magunkat. – osztom meg optimista észrevételeimet a többiekkel kiabálva, hogy mindenki hallja.

Persze lehet, hogy meg sem hallották a kiabálásomat, főleg Carl, akinek volt baja éppen elég, hiszen a maffiózók viharos gyorsasággal közeledtek hozzá és már az előbb megijesztett kínai is úgy gondolta, itt az idő bizonyítani, hogy nem is olyan gyáva ő.
Carl hamar felfogja, hogy vajmi kevés reménye van arra, hogy azt a jó pár tízméter távolságot élve tegye meg felén, ezért egy kétségbeesett kiáltással kap elő egy gránátot, biztosítja ki és vágja a felé közeledők közé, majd nagydarab testéből kicsavarva amit csak tud, sprintel felénk.
Sajnos még ez is kevésnek bizonyul, mert mielőtt rémült kiáltások jeleznék, hogy a triád emberei is rájöttek mi is pottyant az ölükbe, az amerikai két golyóval is gazdagabb lesz, de szerencsére azok csak a vállát érik, így még van benne annyi, hogy egy konténer mögött fedezéket találjon.
Aztán a következő pillanatban hatalmas detonáció hangja töri meg a kiáltásokat, és egy pár másodperccel később kilesve, nem éppen gusztusos látvány tárul a szemem elé, hiszen a röpködő fém és fadarabok között, mindenfelé testrészek és húscafatok záporoznak, finom vérpermetet szórva maguk körül.
A füst sűrűn gomolyog a környéken, alig lehet egy méterre is ellátni és egyelőre nem nagyon akar oszladozni, de talán pont itt az alkalom, hogy eljussunk a hajóhoz.
Most nem kiabálok, nehogy felfedezzenek, hanem a kuporgó Gizmóhoz rohanok megmarkolva a vállát rántom magam után, majd Carlhoz sietek, akinek sajnos most még egy kicsit ki kell bírnia, hogy nem kap elsősegélyt, és mikor együtt a csapat, akkor közlöm velük halkan.
- Gyerünk, most el tudunk surranni Chin emberei mellett, hiszen egyrészt nyalogatják a sebeiket, másrészt ők sem látnak semmit.
Ha nem támasztanak ésszerű kifogást akkor máris a hajó felé rohanunk, remélve, hogy ha összetalálkozunk bóklászó triádosokkal, akkor mi vesszük őket előbb észre és ki is tudjuk iktatni őket.

Gyorsan igyekszünk a rossz látási viszonyok között is megkeresni a keresett hajót. Tudom, hogy nincs sok időnk, ráadásul több, mint valószínű, hogy sokan lihegnek már a nyomunkban, hiszen mindenfelől kiáltások és dühös utasítások hallatszanak, és ha felszáll a por, akkor már nem rejtőzhetünk tovább.
Hát csak rá kellett gondolnom és máris feltámad a szél, ami rekord gyorsasággal takarítja ki a jótékony füstöt a dokkból. Nem kell különösebben figyelmeztetnem a többieket, mindegyekünk egyszerre reagál és keresünk fedezéket egy termetes konténer mögött.
A hajót ugyan nem értük el, de megúsztuk, hogy azonnal felfedezzenek minket, viszont ami késik nem múlik, hiszen annyi maffiózó nyüzsög a parton és z épületek között, hogy csak idő kérdése és megtalálnak minket. Szerencsénkre most már teljesen besötétedett, így talán tovább is kihúzhatjuk, de egyre reménytelenebbé válik a helyzetünk, hiszen nem, hogy kevesebben lennének a lány körül, hanem egyre többen vannak, és most már kezdik összekoordinálni a mozgásukat is, mert már haedsetteket is hoztak.
Aztán az a kis előnyünk is elolvadt egy pillanat alatt, hiszen egy pillanat alatt felkapcsolódott a világítás és majdnem nappali fény árasztotta el a rakpartot.
Gizmónak sem nyerte el a tetszését a helyzet az a halk szaftos szavakból eléggé nyilvánvalóvá vált. A dühösen járkáló emberek kezében meg megvillanó gépfegyverek sem hangoltak jobb kedvre. Ha, nagyon őszinte akarnák lenni, azt kéne mondanom, hatalmas szarban voltunk.
Ekkor szólalt meg a hacker és akármennyire is nem tetszett a terve, sajnos igazat kellett adnom neki. Carl ugyan nem sebesült meg halálosan, de a seb gyengíteni fogja egyre jobban, fegyverzetben sehol nem vagyunk Chin embereihez képest, a létszámfölényről meg hadd ne ejtsek szót.
- Oké! – bólintottam egy rövid gondolkodás után. – De, azt tudod, ha elkapnak ott, akkor akármi történik tartani kell a szánkat, amíg a másik kettőnek esélye lesz elkapni a lányt. Ha idő előtt kiverik belőled, vagy belőlem a tervet, akkor mind meghalunk. – nézek a szemébe és ha biccent, akkor a jobb kezét érintem meg. – Ebben van.

Mikor kinyitja a markát és az üres volt, már tudtam, hogy ma nem állt mellettem a szerencse, de azért megvártam, míg megmutatja a másik kezében rejtőzködő kavicsot, habár nem feltételeztem, hogy át akarna verni. Carl is figyelte az eseményeket és láttam rajta, hogy szívesen vállalta volna a feladatot, de ez most nem lett volna jó ötlet, sebesülten nem sok esélye lett volna, akármilyen erős is a srác.
Ezután meghallgatom a hacker magyarázatát, hogyan képzeli az elkövetkezendő eseményeket és nem találok benne semmi kivetnivalót, hiszen sok választásunk nincs és ez legalább egy esély rá, hogy ha mindannyian nem is, de valamelyikünk még kijuthat élve innen.
- Oké, rendben! – bólintok. – Akkor találkozunk a 24. utca és a Napsugár út sarkán. Aztán meg ne lássalak a lány nélkül benneteket! – próbálom elütni egy tréfával a feszültséget.
Aztán felkapom a fegyverem és igyekszem felmérni, milyen fedezékek segítenek majd abban, hogy eljussak a célomig. Mivel egy rakparton vagyunk, így elég sok lehetőség adódik, hiszen tele van a part dobozokkal, konténerekkel, elárusító bódékkal, így nem okozhat problémát a bujkálás, csak a járőröző és kutakodó emberekkel kell vigyázni, nehogy belebotoljak egybe.
Most, hogy égnek a lámpák, azért legalább őket jobban nyomon lehet követni, így aztán lassan és nagyon-nagyon halkan, de szépen haladtam az elhagyott raktérépület felé, ahol majd produkálnom kell valami figyelemre méltót.
Hoppá! Épp csak, hogy be tudtam ugrani egy konténerbe, mikor elsétált mellettem egy beszélgető páros. A víz levert! Hajszál híja volt, hogy nem botlottam beléjük. Nem szabad elvonnom a figyelmem a lopakodásról, mert ez lesz a vége.
Mikor elmentek mellettem, néhány mély lélegzetvétel után kimásztam és folytattam az utamat, hiszen minél előbb lépnem kellet, ha nem akartam, hogy Carlékat felfedezzék.
Végre megérkezem oda, ahol nem sokkal ezelőtt Gizmóval lapultam. Kilesve az épület takarásából már láthatom is a nem messze tőlem tanácskozó, jövő-menő maffiózókat, de azért van köztünk még 10-15 méter távolság, amin belül szétszórt és itt hagyott dolgok hívják fel magukra a figyelmemet.
A kezemben tartott fegyverre, majd a tűzijátékokra nézek és elvigyorodom. Nem vagyok jó lövész, de ilyen távolságról el fogom találni, az egybe kötött minirobbanószereket. Lesz itt haccacáré mindjárt! Meghúzom a ravaszt és reménykedem, hogy elindítok vele egy robbanássorozatot, és amíg azzal vannak elfoglalva, addig még egy két zenelejátszót is elindítok, mielőtt visszasprintelek a fedezékembe és imátkozom, hogy ne fedezzenek fel, vagy, ha mégis minél később, hogy Gizmóéknak legyen idejük a lányra.

A detonáció hatalmasabb, mint gondoltam volna, és mivel visszanézni nem mertem, így csak egy csukafejessel érkeztem a fal mögé, nem tudva, hogy esetleg mást is eltaláltam-e, és nem vág hátba valami repülő tárgy. Sértetlenül landoltam és mikor már nagyban sivítottak, durrantak és csattantak a megkergült tűzijátékok, akkor mertem kidugni az orromat.
A látvány gyönyörű lenne és még élvezném is, ha nem éppen az életünket kéne mentenünk, így inkább csak feszülten figyelek, hogy a maffiózók bekapták-e a horgot és kíváncsiak lesznek-e rá, hogy ki csinálta ezt a páratlan látványosságot.
Kicsit elkeseredtem mikor vagy 10 perc eltelt és sehol senki, csak a zene ordított és a rakéták pattogtak továbbra is. Ha nem sikerült idecsalogatni őket, akkor Carl és Gizmó nagy bajba kerülhetnek és oda lesz az egyetlen esélyünk is.
De aztán mégis csak meghallgatásra találtak imáim és berobogott a térre négy gépfegyverrel felszerelkezett izgatott triád tag és lázasan keresni kezdték a rendbontót. Kicsit szétszéledtek, hogy mindent alaposan átnézhessenek, és közben folyamatosan beszélgetnek, igaz ettől nem leszek okosabb, hiszen egy mukkot sem értek belőle, pedig igazán jól jött volna, ha megtudok valamit a helyzetről.
Mikor az egyikük elindul azon az úton, ahová én is behúzódtam, gyorsan körülnézek, hogy hová is bújhatnék, hogy elmenjen mellettem, de aztán rájövök, hogy talán még nagyobb felhajtást kéne csinálnom, mert lehet, ha nem találnak semmit, akkor hamar feladják és idő előtt mennek vissza. Ha viszont tovább feszítem a húrt, akkor lehet, még többen jönnek, így könnyítve meg a társaim dolgát. Igaz, ezzel magamat sodrom nagyobb veszélybe, de ha el is kapnak, talán Gizmóék leányrablási akciója után, ha követelik, engem is el kell engedniük.
Így aztán nem bújok sehová, hanem megcélzom a maffiózó combját és mikor közelebb ér belelövök egyet, majd a többiekre is megeresztek egy-egy golyót, aztán hátrafelé futok, hogy behúzódjak egy újabb sarok mögé.

A kiürült pisztoly csattogására csak kesernyésen elhúzom a szám. Mi az ami a mai napon összejön nekem? Semmi! Gyorsan visszadugom a nadrágom övébe a fegyvert, hogy majd alkalom adtám megtöltsem, de most inkább a puskát húzom előre a hátam mögül és kezdek vele lőni a megmaradt három maffiózóra. A lövöldözéssel sikerült is magamra még jobban felhívni a figyelmet, mert már több felől is hallatszanak kiáltások, így biztos lehetek benne, hogy rám koncentrálnak. Gizmó és Carl előtt remélhetőleg így szabad az út.
Mikor a három ember viszonozza a tüzet hamar fedezékbe vonulok egy szemetes konténer mögé, amin úgy pattognak a golyók, mintha nyári zápor verné a falát, így még kinézni sem tudok, hogy mi most a helyzet, csak csendben lapulok, a lehetőségre várva, hogy kitörjek.
Aztán olyan nyikorgás üti meg a fülem, mint amikor egy olajozatlan szerkezet lendül mozgásba. Arrafelé nézve aztán ki is kerekednek a szemeim az ámulattól, hiszen egy ilyen helyen arra számítanék legkevésbé, amit látok: egy harci robotot, olyat, amit a zsaruk szoktak bevetni, ha nagyon necces a helyzet. Hogy ezt Chin honnan lopta, vagy vette, arra ötletem sincs, hiszen ez szigorúan tilos, de most ez a legkisebb problémám, hiszen ez a szerkezet most itt van és, nem kell sok idő, hogy célra álljon, mivel felőle teljesen védtelen vagyok, nem takar semmi. Meglátok egy kis sikátorszerű utcát két épület között, ami tőlem pár méterre kezdődik, de odáig semmi takarás nincs, de a másik lehetőség, hogy bebújjak egy konténerbe, nem nagyon nyeri el a tetszésemet, hiszen ott csapdába is kerülhetek. Így inkább megkockáztatom a futást, remélve, hogy elég gyors leszek. Azért még előtte megkockáztatok a rohampuskával pár lövést a robotra, hátha szerencsém van és áthatolnak a páncélján és talán eltalálok valamilyen létfontosságú panelt rajta, ami mozgásképtelenné teszi. Nem nagyon bízom a sikerben, de hát egy próbát megér, míg nem tud teljesen rám fordulni és célba venni.
Mielőtt elindulok a védett utcába, leadok három lövést a robotra és hármat a triádosok felé, aztán a nyakamba kapom a lábam és rohanok behúzott nyakkal, ahogy csak bírok.
Nagyon remélem, hogy nem találnak el és időben bejutok a fedezékbe, ahonnan talán kicsúszhatok a gyűrűből.

Miközben rohanok hallom a fájdalmas ordítást, így erősen remélem, hogy sikerült pár embert kiiktatnom az üldözőim közül. Persze nem állok meg megnézni, hiszen nem veszíthetek értékes másodperceket, mert ha a robot végül is rám fordul teljesen, akkor a felém küldött lövedékeit nem tudom lehagyni.
Mielőtt azonban még bevágódhatnék a szűk sikátorszerűségbe, már a maffiózók is magukhoz térnek és fedezékből zúdítanak rám össztüzet, amibe a végén már a robot is bekapcsolódik, ahogy beméri a helyzetemet. Óriási mázlim van, hogy még csak súrolni sem súrolt egy golyó sem, mikor lihegve beérek a két fal közé, ahol már védve vagyok, legalábbis egyelőre.
Előbb-utóbb utánam indulnak, és gondolom a robotot küldik ide elsőnek, akkor viszont már ez a szűk hely inkább lesz a koporsóm, mint a menedékem, így igyekeznem kell.
A két épület közötti szűk sikátor jó hosszan húzódik és nekem igen csak szednem kell a lábam, ha időben ki akarok jutni a másik végén.
Igaz fogalmam sincs, hogy mi vár rám ott, hiszen a lövöldözésre már minden triád tag talpon lehet, és azt sem tudom Gizmóek vajon végeztek-e már, így még mindig játszanom kell a csali szerepét. Gyorsan kihajoltam és még vaktában ellőttem pár golyót, aztán rohanni kezdtem a másik kijárat felé. Ha minden gond nélkül elértem oda, akkor óvatosan kidugtam a fejem, hogy körülnézzek. Nem szerettem volna valakinek az öklébe vagy fegyvercsöve elé szaladni.

Teljes erőből rohantam, hogy még azelőtt kiérjek a szűk sikátorból, mielőtt az üldözőim bejutnának a falak közé, mert akkor szép kis vesszőfutásnak nézek elébe, a kanyar nélküli, nyílegyenes nyílásban. Persze miért is lett volna szerencsém, hiszen mostanában egyáltalán nem voltam a kegyeltje, ahogy most sem, hiszen még nem értem a végére, mikor már igen csak röpködtek a golyók a fejem körül, néha annyira közel, hogy finom vakolatporral terítettek be. Így aztán hiába szakadt már majdnem ki a szívem a helyéből, még gyorsabban kezdtem szedni a lábam, és mielőtt elért volna a végkimerülés elértem az épületek végére és egy gyors pillantás után már ki is vetettem magam, hogy a fal mögött fedezéket keressek a sivító golyók elől. Tudtam, hogy csak egy pár perc haladékot kaptam, hiszen nem soká a triád emberei is ideérnek, és még ha a robot nem is fér be ebbe a szűk utcácskába, akkor is könnyen megkerülheti a tömböt, aztán előbb-utóbb az is a sarkamban lesz, ha addig nem tűnök el innen.
A térdemre támaszkodva lihegek, miközben a szemem már a lehetséges menekülési útvonalakat keresi. Most majdnem oda lyukadtam ki, ahol először pillantottuk meg a lány hajóját, hiszen alig vagyok tőle pár tíz méterre. Aztán látok még majdnem ugyanolyan távolságra, csak ellenkezőleg egy épületet, melynek homlokzatán az iroda felirat díszeleg.
Aztán meglátom a gyér fényben, hogy egy ember ácsorog az épület mellett, ami azért furcsa, mert meg sem mozdul, mióta megpillantottam, pedig azért elég nagy hangzavart keltettem, de viszont se menekülő, se támadó szándékot nem észlelek felőle.
Gondolkodóba estem, hogy mit tegyek. Innen sürgősen távoznom kell és ha ez az ember a triádnak dolgozik, akkor akármerre megyek meg tudja adni azt a követőimnek is, így aztán hamar elkaphatnak, hiszen gondolom a dokkot már hermetikusan lezárták, csak szűkíteni kell a hurkot a nyakam körül. Nincs nagyon más választásom, mint kideríteni, hogy ki a frász az, és ha egy mód van rá leütni, vagy lelőni. Mivel szép számmal akad fedezék közte és köztem, nem kell nyíltan felfedni magam, habár, ha az érkezésemet nem vette észre, akkor vagy süket, vagy már hulla. De biztosra kell mennem, így gyorsan osonok ládától ládáig, csomagtól csomagig, asztaltól asztalig, míg aztán már csak pár lépésre vagyok tőle.
Sietnem kell, hiszen az üldözőim már nem lehetnek túlságosan messze és mivel eddig Carlék-ról semmi hang nem hallatszott, így valószínűleg sikerrel jártak, nem szerettem volna, ha most az esetleges siker kapujában kapnak el.