HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Kezdő játékosoknak
Minden kedves játékost üdvözlünk a Cyberpunk Frpg fórumán! A kezdő, tapasztalatlan játékosok mindenképp olvassák el a Kezdőknek című részt, ahol minden lényeges dolog le van írva, kezdve a szerepjáték lényegétől át a karakteralkotásig. Jó játékot kívánunk!
Szavazz az oldalra!
FRPG Top Sites - Magyarország

Latest topics
» Általános társalgó
Vas. Okt. 26, 2014 7:27 am by Taira Morinaga

» Cubik lakhelye
Pént. Márc. 15, 2013 7:10 am by Maynard Sutherland

» utcák, terek
Szer. Feb. 20, 2013 10:07 pm by Michael Longley

» 24-es móló
Kedd Feb. 05, 2013 7:02 am by Maynard Sutherland

» Feketepiac
Szomb. Feb. 02, 2013 4:16 am by Maynard Sutherland

» Sekk Gaur
Pént. Jan. 25, 2013 7:26 am by JC Denton



Share | 
 

 John Silvercloud

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
John Silvercloud
1. szint
avatar

Hozzászólások száma : 40
Join date : 2012. Apr. 10.
Age : 29
Tartózkodási hely : New York

TémanyitásTárgy: John Silvercloud   Kedd Ápr. 10, 2012 12:18 pm


Név: John Silvercloud
Becenév: Szamuráj
Nem: férfi
Kor: 40 éves
Születési hely, idő: 1988. március 18. ; Long Island
Magasság, súly: 186 cm; 65 kg
Bőrszín: fehér
Egészségi állapot: normális
Családi állapot: egyedülálló
Foglalkozás: magánnyomozó
Jellem: általában csöndes, de sokat mosolyog. Szeret lírai stílusban fogalmazni, és tág az érdeklődési köre. Udvarias és becsületes, de csak amíg az ellenfele is az. Művelt, bár technológiai analfabéta.
Kaszt: fejvadász

Tudjátok, léteznek olyan történetek, melyek túloznak. Más történetek pedig épp a lényeget hagyják ki. Akkor én mit mondjak a sajátomról? Ha azt mondom, túlzok, akkor hazudok. Ha úgy mesélem el, hogy kihagyom a lényeget, ti érzitek hazugságnak. Azért elmondom, és majd a végén döntsétek el ti, hogy melyikbe sorolható.

A nevem John Silvercloud, és fejvadász voltam egykor. Eddig minden hihető, hisz annyira elszaporodtunk, mint a patkányok. Az is hihető, hogy 1988-ban születtem, így már a negyedik x-em taposom. Vén szarosnak számítok köztetek, de még vannak nálam is vénebbek. És most jön a leghihetetlenebb rész: tiszta vagyok, legalábbis ti így nevezitek azokat, akikben nincsenek beültetések. Emlékszem, mikor ez a technológia kezdett kiszivárogni az utcára. Akkoriban még mi gúnyolódtunk rajtatok, de most már én vagyok az abnormális. De ahogy látjátok, mindenféle szar nélkül is lehet élni. Elmesélem, hogy is jutottam el idáig.

Tehát 1988. március 18.-án születtem New York Cityben. Apám menő ügyvéd volt, anyám nem dolgozott, hanem otthon nevelt engem, és a húgomat, Lilianne-t. Mivel jól ment a szekér, semmiből nem volt hiányunk. Rendes ruhák, játékok, finom kaják és a szülői szeretet luxusa. Tudom, ez talán hihetetlennek hangzik, de abban az időben még éltek olyan szülők, akik valóban szerették a gyermekeiket, és nem adócsökkentő vagy épp adónövelő tényezőkként tekintettek rájuk.

Együtt nőttem fel egy japán sráccal, Nagatóval, akivel a későbbiekben legjobb barátok lettünk, egészen a halála napjáig. De ne menjünk előre! A dolgok akkor kezdődtek rosszra fordulni, mikor az általános sulit kijártam. Ekkor írtunk azt hiszem 2002-őt. Tizenhat lettem, beléptem a tinédzser korszakba. Ekkoriban dobta piacra az S. Johnson Industries az implantátumait, melyek gyorsan terjedtek a világban. Kezdetben sokat gúnyolódtunk rajtatok a haverjaimmal, de aztán egyre többüknek lettek saját beültetései. Engem nem vonzott az ilyesmi. Bizonyos szempontból elég maradi vagyok/voltam. Volt egy barátnőm is, Sally Lockhart. Miközben egymás kezét fogva ültünk egy park padján, a világ körülöttünk teljesen megőrült.

Apám állása veszélybe került. A közvetítőcégét lassan bekebelezték az S. Johnsonnak dolgozó ügyvédi kamarák, akik rekordsebességgel tömték tele a bukszájukat, a szabadúszó cégek számlájára. Mikor egyetemre mentem, akkor csődölt be végleg az öregem cége. Nagyon nagy sokként élte meg. A cégnél olyan barátai is dolgoztak, akiket egyetemista kora óta ismert. Én a nyomdokaiba léptem, ügyvéd szerettem volna lenni. Álmaimat azonban szertefoszlatták a világ mocskos karmai.

Sallyről kiderült, hogy miközben velem járt, végig másoknak is széttette a lábát. Abból élt. Ma már csak röhögök rajta, de akkoriban nagyon nagy szégyennek éreztem, hogy egy kurva volt a barátnőm. Az egyetemen volt több barátnőm is, de egyik sem volt hosszabb kapcsolat fél évnél. Valahogy kihalt már belőlem a tűz. Nem melegedtem be, nehogy félre értsétek! Csak egyszerűen már úgy álltam a nőkhöz, hogy nincs köztük egy sem, aki valóban téged akar. Vagy a farkad kell nekik, vagy a bankszámlád. És ahogy teltek-múltak az évek, az ilyen lányok is úgy elszaporodtak, mint a hangyák. A világban is adódtak konfliktusok, melyektől zajos volt a média. Elterjedő drogok, melyek emlékeket törnek; Dél-Afrikában megy a népirtás; stb. Nagato barátom 2010-ben hunyt el; AIDS-es lett.

A halála újabb pofon volt számomra, hisz pár évvel korábban veszítettem el apámat és anyámat is autóbalesetben, majd a húgomat is megölte a rák. Nagato nélkül teljesen egyedül voltam. Barátaim nagy része teljesen elszigetelte magát a külvilágtól, vagy Japánba költözött. Engem is érdekelt Japán, de sosem akartam elhagyni Amerikát. Nagatón keresztül ismerkedtem meg jobban a kultúrájukkal. Japán filmek és rajzfilmek, édességek és ételek nézése és habzsolása gyakran volt közös program a kamaszéveink alatt, mely később is rajtam maradt. A mai napig szívesen olvasok mangákat, vagy nézek animéket. De Nagato mással is megismertetett.

Ez volt a szamurájkard forgatásának művészete, a kenjutsu. Valamint a kínai anyjától elsajátított wing tsun kung-fu. Tíz évig tanultam tőle mindkettőt. Meló előtt vagy után rendszeresen átjártam hozzá, és igyekezett minél több mindenre megtanítani engem az ázsiai önvédelemből. Nem fogok szerénykedni; jól ment a tanulás. A halála előtt pár nappal – mintha megérezte volna, hogy neki vége – azt mondta, hogyha történik vele valami, akkor rám hagyja a nagyapjától kapott katanáját. Én elfogadtam az ajándékot, mert azt hittem, viccel. De sajnos nem. A kard még azóta is megvan, de kétségtelenül többet használtam, mint ő és a nagyapja együttvéve.

Fejvadász pályám 2013-ban kezdődött, amikor is leépítés volt a cégnél, ahol dolgoztam. Még mindig nem voltam hajlandó S. Johnsonékat szolgálni, és nem is tervezem. Apámat ők tették tönkre, és ezt azóta sem tudtam megbocsátani nekik. De ez most nem lényeges. A fejvadász pálya mindig is érdekelt, mert egyébként kedveltem az akciódús kalandokat. Felkerestem egy kisebb fejvadászcsapatot, akik magukat csak Ezüst Falkának hívták. Először kinevettek, mikor közöltem velük a szándékaimat, de hamar átestem a beavatási teszten. Vezetőjük – Gordon – jelenlétében vertem össze a Falka tíz tagjából hármat, ezzel pedig kivívtam az elismerését és a legyőzöttek tiszteletét. Természetesen nekem is nehéz volt legyőznöm az ölésiszonyt, de egy hónapon belül muszáj volt. Az első célpont, akit nekem kellett lelőnöm, egy lázadozó punk aktivista volt. Fegyvertelenül kiáltozott, és inkább hangos mint veszélyes, de ha egyszer ezért kapok pénzt…

A Falka nagyon szimpatikus társaság volt. Nem voltak nők, így féltékenykedések sem alakultak ki a fiúk között. Ha nőkre volt szükségünk, felkerestünk egy lebujt, aztán felpróbáltuk a csajokat. A szerelem, mint olyan, már teljesen eltűnt a világunkból. Ötven év múlva a mostani gyerekek azt fogják hinni, hogy csak egy legenda. És talán jobb lesz nekik így.

A Falkával eltöltött tizenkét év alatt kiépítettem saját kapcsolataimat az alvilágban, ismerkedtem meg kollégákkal más klánokból és kivívtam magamnak egy minimális hírnevet. A Nagatotól kapott kardom miatt gyakran hallottam, ahogy „szamuráj”-nak neveztek. A katanát mindig igyekeztem formában tartani, hogy mindig gyilkolásra kész legyen. Sokkal jobban szerettem a kardot a lőfegyvereknél, és igyekeztem sok fejet lenyiszálni vele. Az öléshez annyira hozzászoktam az évek alatt, mintha olyan természetes lenne, mint a levegővétel. Bizonyos részben elsajátítottam a Falka becsületkódexét is, melynek a legfontosabb pontja, hogy „az emberélet néha még a szarnál is kevesebbet ér”, és mennyire igaz. Szervezetek alakultak körülöttem. Cégóriások, terroristák… egyikért sem kár, mert nélkülük is tudnánk élni. Joggal kérdezhetitek, hogy akkor mégis miért léptem ki a bandából, ha ennyire jól megvoltam velük? Mert kezdtük megszegni a semlegesség törvényét.

Eljött 2025, ami egy újabb fordulópontja lett az életemnek. Gordont csapdába csalta az egyik szövetségesünk, és megölette. A rangidős tag, Quentin vezetésével bosszúhadjáratot kezdtünk folytatni a Savas Keselyűk ellen, majd pár hét múlva feloszlattuk a klánt a szó minden értelmében. Elvesztettük a végső harcban Thomast és Jeffersont, akik mindketten már az alakulás óta velünk voltak. Kétség sem fért hozzá, hogy Quentinnek kell átvennie a Falka irányítását, amit a vén szaros el is vállalt. De hiányzott belőle az az erős becsületérzet, amely Gordonban még megvolt. Elkezdtünk megbízásokat teljesíteni az S. Johnsonnak, ezt pedig nem helyeseltem, ahogy a csapat megmaradt tagjai sem. A harmadik ilyen akció után szóvá is tettem a dolgot, aminek nagy veszekedés lett a vége. Quentin nem tűrte az ellenérveket; vénségére beképzelt lett, és elvakította a sok pénz. De volt bennünk egy közös vonás: mindketten imádtuk a kardokat. Igen, a történet átcsap abszolút hihetetlenbe, srácok. Megvívtam vele. Karddal. Ő hosszúkarddal jött, én meg a katanámmal. Nem akartam végezni vele, de végül nem hagyott nekem más választást. Gyorsabb voltam nála, és jobb volt a kondim is. Miután eltemettük őt, a csapat megszavazta a feloszlást. Én ekkor borotváltam kopaszra a fejem, hogy tisztelegjek vele Gordon előtt. Mind a hárman más irányba mentünk. Jonathan belépett a Kék Varjak klánba, Walt a Vörös Sárkányba, a többiekről nem tudok semmit, én pedig… nos, én pedig nem tudtam, mihez is kezdjek magammal. Elég szép összegeket halmoztam fel, amelyből egy ideig ellehettem, amíg át nem gondolom a helyzetemet. Figyelembe vettem azt, hogy már lassan a negyvenes éveimbe értem, és előttem nincs már túl nagy jövő. Hamarosan megjelennek majd a koromra utaló jelek, és akkor már a szarnak se fogok kelleni fejvadászként. Ezért úgy döntöttem, hogy gyorstalpalón elvégzem a magánnyomozói szakmát, és abból élek meg hátralévő napjaimban.

A Falka környékéről messzire költöztem, New York legnyüzsgőbb kerületébe, ahol sok embert ismerhettem meg, és hallottam pletykákat mindenhonnan. Egy ilyen pletykából tudtam meg például, hogy Thomas és Jonathan melyik klánokba léptek be. A magánkopó élet egész kényelmesnek bizonyult, ami több mint tízévnyi gyilkolás után kifejezetten kapóra jött. Hódolhattam régi szenvedélyemnek, a könyvgyűjtésnek. A munkák nem voltak olyan nehezek, mert igyekeztem távol maradni a multik ügyeitől. A korral azóta sem nagyon haladtam. Abszolút nem izgat a mátrix, és a többi baromság, amit kitaláltak. Tiszta vagyok, és büszke rá. Talán egy régi világ utolsó darabkája vagyok csupán, de abszolút nem érdekel. Néha még hiányoznak a fejvadászattal töltött napok, de már úgysem fordulhatok vissza. Öreg vagyok én már ahhoz.

Szakképzettség:

-Beszélt nyelvek: angol (anyanyelv), francia (felsőfok), japán (középfok), orosz (alapfok)
-Harcművészet: birkózás, boksz, wing-tsun kung-fu, jikishin kage-ryuu kenjutsu (kibővítve pár tőrvívói elemmel, hogy fél kézzel is használható legyen)

Fegyverhasználat:

-A fejvadász évek alatt sok fegyverrel tanult meg bánni, de kedvence a kardján kívül a Glock márkájú pisztolya maradt, melyet magánnyomozó évei alatt is használ. Katanáját profi szinten használja.



A hozzászólást John Silvercloud összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Ápr. 11, 2012 9:13 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
JC Denton
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 433
Join date : 2012. Jan. 20.

TémanyitásTárgy: Re: John Silvercloud   Szer. Ápr. 11, 2012 7:48 am

Nagy örömmel üdvözlöm az oldal első tisztáját! A történet lenyűgöző, tökéletesen belesimul a fórum cyberpunk világába, gratulálok hozzá! Ugyanakkor a Jellem és a Szakképzettség kimaradt, gondolom elnézted, ezeket kérlek javítsd, valamint azt is írd le, milyen jutalmat kérsz: multiszer, elsősegélydoboz, vagy lőfegyver? Ha ezek megvannak, szólj, és máris jövök vissza ellenőrizni.

_________________
Mesélői szín: yellowgreen
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://cyberfrpg.hungarianforum.net
JC Denton
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 433
Join date : 2012. Jan. 20.

TémanyitásTárgy: Re: John Silvercloud   Szer. Ápr. 11, 2012 9:32 am

Így már tökéletes, ellenvetésem nincs is, a jutalmad pedig egy elsősegélydoboz, valamint 3200 kredit, és persze a fejvadász kaszt "ajándékai". Előtörténet elfogadva, mehetsz adatlapot csinálni, a témát lezárom.

_________________
Mesélői szín: yellowgreen
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://cyberfrpg.hungarianforum.net
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: John Silvercloud   

Vissza az elejére Go down
 
John Silvercloud
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» John szobája
» Jay skatulyái
» John Adams
» Olimposz > John Aaron / Árész

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Cyberpunk Frpg :: Karakterek :: Előtörténetek-
Ugrás: