Los Angeles - Shelter Point Yacht klub

Miután letudtam a megőrzés gondját, habár azért voltak vele kapcsolatban aggodalmaim, már igen csak szerettem volna túl lenni ezen az egész chip ügyön és ha Rachel kifizetett, már hagyom is a hátam mögött ezt a várost és, ha csak valami nagy meló vissza nem szólít, egy darabig nem is jövök vissza.
A szmokingomat és az ingemet lazán kigombolom, a csokornyakkendőt pedig csak kikötve a nyakamban hagyom, így sétálok egyenest a klub felé, de még ezzel a lezser szereléssel is erősen kilógok a környezetemből, bár egy pár furcsa pillantáson kívül más nem történik.
Még jó 20 perces sétára vagyok attól, hogy megérkezzem, mikor megrezzen a mobilom és Rachel hangja cseng a fülemben, aki arról értesít, hogy most jobb ha elkerülöm a találkozó helyszínét, mert meglátogatták Troy emberei. Egyből Carter ugrik be, de ha igaz, amit nekem elmondott, akkor nyílt titok, hogy Rachelnek a chipre fájt a foga, lehet, hogy ezért ugrottak be hozzá látogatóba elsőnek.
- Nem, már nem vagyok a hajón, pont magához tartok a megbeszélt áruval. – válaszoltam, ahogy csend lett a vonal másik végén. – Gyorsabban kellett eljönnöm, mint szándékomban állt, de a lényeges feladatot elvégeztem. – tájékoztatom, habár azért igyekszem nem a legnyíltabban fogalmazni, ő úgy is érti miről van szó.
Míg arra várok, hogy elmondja-e ezek után is, hogy mit is kellett volna megtennem, egy alkalmi tolvaj tűnik fel a színen, aki egy nő táskájával próbál meg elinalni, de pechje van, hogy pont felém, mert eléggé feszült vagyok ahhoz, hogy másnak se legyen jó napja, így ahogy lökdösődve közeledik, előzékenyen félreállok és az utolsó pillanatban rakom ki elé a lábam, remélve, hogy nem veszi észre az akadályt, és szép nagyot taknyol majd.
Ha sikerül, akkor még a telefonnal a fülemen hajolok le hozzá.
- Bocs haver, szar az élet és most spuri! – azzal a táskát a nő kezébe nyomom és ballagok tovább, hogy nehogy elkezdjen nekem hálálkodni.

Miközben az éves jótékonysági tevékenységemet elvégeztem Rachel is mondta tovább az instrukcióit, és én úgy éreztem, hogy egyre jobban kuszálódnak ebben az ügyben a szálak.
Nem tetszett, hogy ilyen kutyafuttában kell lebonyolítani az üzletet és az sem, hogy ezt egy nyilvános helyen tesszük meg.
Az is felmerült bennem, hogy mi van, ha Rachel fejéhez éppen egy pisztolyt szorítanak, miközben ezeket mondja nekem a telefonba és én egy szép kis csapdába sétálok. Habár akkor lehet, hogy egy kietlenebb helyre próbálnának meg elcsalni, csak abba az a rizikó, hogy nem biztos, hogy belemennék.
Minden esetre én a RedKin-től nem vagyok túl messze, így van időm egy kicsit körbeszimatolni, mielőtt besétálok.
- Rendben Rachel, akkor ott találkozunk, olyan negyed óra múlva. – válaszoltam a nőnek, majd leraktam a telefont és megszaporáztam a lépteimet, hogy minél előbb oda érjek.
Megálltam a hellyel szemben és figyelni kezdtem a bejáratot.