1353 Motel

Igyekszem eltávolodni a támadómtól, ezért arrébb gurulva igyekszem felállni, ami nagy szerencse, mert különben pont sikerült volna rám taposnia, de így sem járok sokkal jobban, mert ahogy megfordulok, sikerül úgy nyakon csapnia, hogy pár pillanatra elsötétül előttem a világ és újból a földön találom magam, mikor végre csillagokat látva felnyitom a szemem.
A szokásos fejfájás, ami egy ilyen után jön, már lassan kezdem megszokni, hiszen már nem először ütöttek le, viszont tudtam, hogy értékes perceket vesztettem a heverészéssel, és az álzenész eddigre már segítséget is kaphatott, ami a hangzavart meg is magyarázni a közelemben, de mivel eddig senki nem vetette rám magát, felemelem a fejem, hogy megnézzem mi ez az egész. Kicsit fókuszálnom kell még, de végül döbbenten meredek az előttem zajló csetepatéra, vagy ha jobban megnézem élethalál harcra, hiszen két koszos csöves, valamiért megorrolt a támadómra és most ezerrel csépelték, aki a földre is került.
Az egyik hajléktalan rajta ült és ütötte, a másik meg épp készült, hogy beleeresszen pár golyót egy pisztollyal, ami……..ami nagyon is ismerősnek tűnt. Gyorsan a derekamhoz kaptam, de az odatűzött fegyvernek természetesen hűlt helyét találtam. Az volt annak a csövesnek a kezében. Igazán szívesen hagytam volna, hogy játsszák le a maguk kis játszmáját, viszont, ha az én pisztolyommal lövi le az ügynököt, akkor engem felkötnek, ha elkapnak, vagy kibeleznek a társai, még mielőtt a bíróságig eljutnék. Vissza kell szereznem, bármennyire is szorongat az idő, hiszen a többi ügynök már valószínűleg felém tart.
Oldalról szaladtam neki, az engem most figyelmen kívül hagyó hajléktalannak, miközben nagyot sóztam a pisztolyt tartó kezére, majd ha elengedte, azonnal felkaptam és rohantam az ellenkező irányba, hogy minél előbb eltűnjek. Persze, csak ha közbe nem értek be, vagy más nem akadályozott meg a tervemben.

A meglepetés segített, hogy a pisztolyomat hamar visszaszerezzem, hiszen a csöves azonnal kiejtette a kezéből, ahogy meglöktem, így aztán sietve felkaptam és nem nézve se jobbra, se balra, hogy még ezzel se veszítsek több időt, hatalmas iramban kezdtem el rohanni az első sarok felé, hogy minél előbb eltűnjek a szemek elől.
Persze a járókelők engedelmesen félrehúzódtak, hiszen senki nem akart belekeveredni semmibe, ráadásul egy fegyvert lóbáltam a kezemben.
Pár kisebb kanyar után álltam csak meg, mikor már majd kiköptem a tüdőmet, hogy megpihenjek és átgondoljam, hogy most hogyan tovább.
Látszólag nem követett senki és a fekete autót sem láttam az égen sehol, így bíztam benne, hogy sikerült mindenkit leráznom.
Most már csak a Max által mondott helyszínre, abba a temetőbe kéne eljutnom, és úgy rémlik mintha már jártam volna azon a környéken, de arra nem vállalkoztam volna, hogy egymagam odatalálok. Kell valami iránymutatás, de most nem volt kedvem egy utcai fülkéhez sem odamenni, hogy lekérjem az adatokat, mert a kamerákon esetleg kiszúrhattak volna.
Először Maxot hívtam hátha eligazít, de nem volt elérhető, így aztán úgy döntöttem inkább taxit hívok és a közelbe vitetem magam, akkor biztos nem keveredek el és ha elég szép pénzt fizetek a bérfuvarosnak, akkor azt is elfelejti, hogy valaha látott.
Óvatosan kiosontam az első forgalmasabb utcára és leintettem egy taxit.