Los Angeles - Wosp Hotel

Előzmény: Los Angeles - Gépnarancs klub
Ahogy belépsz a kis lakásba, elfog a hányinger, habár hála a több éves tapasztalatodnak, hamar leküzdöd. Az ajtó jobb oldalán levő falat viszonylag friss hányás díszíti, a padlón rendezetlen sorokban csótányok mászkálnak, az egyik ablakot pedig egy volt lakó, feltehetőleg ittas állapotban átrendezte, jobban mondva betörte. A szoba bútorzatát egy ágy, egy kanapé, pár szék, meg egy asztal alkotta, valamint egy-két szekrény. Egy számítógép, meg egy öreg LCD TV, na meg persze a mosdó, aminek az ajtaját vagy ellopták, vagy eredetileg se volt sose. Ha benézel, egy mosdókagylót, egy pár helyen megrepedt, koszos tükröt találsz, meg alapvető felszerelést: törölközők, szappanok, stb. A wc felett a falat a helyi rockerek, meg punkok szexuális kalandjait megörökítő feliratok ékesítik. Ahogy jobban körbenézel, meglepve veszel észre egy réges-régi magnót az ágy melletti kis háromlábú széken. Alatta töménytelen kazetta sorakozik katonás sorrendben, ahogy ellenőrzöd, a lejátszó még működőképes. Lent a portás azt mondta, valahol kéne lennie egy ajándék csomagnak is, valami olcsó borral, meg egy kis kajával, de gondolhatod, mi igaz ebből. Ideiglenes szállásnak tökéletes.
Kint, L.A. továbbra is ontja magából a bűnt, és minden ezzel járó zajt. Rendőrök, punkok, hajléktalanok, és zsoldosok haladnak el a hotel előtti utcán, vagy egymással, vagy a velük szembe jövőkkel vitatkozva. Az eső is eleredt, bosszúsan veszed észre, hogy behatol az ablakon, és elkezdi eláztatni a padlót. Szerencsére nem tetőtéri szobát kaptál, de még így is elgondolkozol, nem kéne-e cserélni. Végül is rajtad áll, ha minden jól megy, amúgy se maradsz itt sokáig.

Nem tudtam, hogy belemegy-e így az üzletbe, de valószínűleg nagyon akarta a dolgot, mert végül megkaptam az 1750 kredittel feltöltött chippet és így már eléggé vidáman köszöntem el Racheltől és távoztam.
Mivel nem voltam túl ismerős ebben a városban kisebb kérdezősködés után jutottam el ebben a kissé lepukkant hotelba, hiszen egyelőre nem akartam semmi feltűnést.
Már a recepción sem volt túl bizalomgerjesztő a koszos fal és a rég cserére szoruló bútorzatok együttese, de ami a szobában várt az mindezt jócskán felülmúlta.
Az, hogy egyáltalán volt-e takarítva az utóbbi 10 évben, már nem is volt kérdése a kosz és a csótányok láttán. Az előző lakó vagy lakók is, akik nagy valószínűséggel csak órákkal előttem hagyták el a helyet, is itt hagyták a névjegyüket a falon, amiből megtudhattam mi volt a vacsorájuk. Az ablaküveg gondolom már igazán luxus lett volna, de így nagyon nem is bántam legalább a szagok egyrésze kiszellőzött ebből a nyomortanyából.
Kisebb győzködés árán rávettem a gyomromat, hogy én ne kövessem az elődöm példáját, és milyen szerencse, hogy az emberi ott hamar hozzászokik a szagokhoz, így pár perc elteltével, már úgy döntöttem, még sem megyek le a postáshoz és verem le rajta a szoba pofátlanul magas árát, hanem meghúzom magam, hiszen úgy sem szándékozom itt sok időt eltölteni.
Már kissé nyugodtabban nézek körül, és megállapíthatom, hogy legalább az ágy ugy néz ki, mint ha tiszta lenne az ágynemű, aztán van még két szék, egy kanapé és egy asztal, na meg egy ősrégi magnó, ami felkelti az érdeklődésemet. De ami fontos, hogy van számítógép, habár nekem csak a csatlakozás a fontos, mert hoztam magammal hordozható dekket.
Mielőtt belevetettem volna magam a mátrixba, még elmentem letussolni, igaz a fürdő ajtóval nem kellett kínlódnom, mert az nem létezett, de azért legalább melegvíz az volt, így kis idő múlva frissen másztam ki a zuhany alól és csak úgy alsógatyában ültem az ágyra és kapcsolódtam rá a világhálóra, hogy igyekezzek minél több adathoz hozzájutni Troy-jal és a holnapi sajtótájékoztatóval kapcsolatban.
Közben az eső is eleredt és pechemre pont bevert az üveg nélküli ablakon, ami megint felvetette bennem, hogy talán másik helyet kéne néznem, de végül csak kicsit arrébb húztam az ágyat, hogy még véletlenül se legyen vizes, aztán folytattam tovább a keresgélést, kizárva a tudatomból a hotel előtti ricsajokat.

Nagy nehezen életet leheltem a gépbe, majd elmerültem a mátrix színes és villódzó világába, hogy megpróbáljak kifacsarni belőle annyi infót magamnak, amennyit csak lehet.
A holnapi sajtótájékoztató házigazdájáról volt hír bőségesen, hiszen egy elég híres személyiségről van szó, de engem főleg most nem a magánélete, meg a kicsapongásai, hanem a kutatásai érdekeltek, azon belül is, amit a mesterséges intelligencia terén elért, hiszen most ez volta feladatom és igen csak szerettem volna tudni, miért ér meg ez az információ ennyit pénzt egy Los Angeles-i lokál tulajdonosának.
Vangvard még csak a harmincas éveit taposta, de már volt pár nagyon komoly felfedezése és fejlesztése, ami azt mutatta, hogy nem egy átlagos képességű emberről van szó, és a legtöbb munkássága az MI terén történt. Ez a mostani sajtótájékoztató is azért lett összehívva, hogy valami újabb kutatási eredményére világítson rá, amit nagyon is érdeklődéssel vár a szakmai is és a laikus társadalom is, így lehet rá számítani, hogy hatalmas lesz a érdeklődés, ami az én malmomra hajtja a vizet.
Az, hogy a kar implantja mit tud Troy-nak, nem nagyon verte nagydobra és ezért rosszérzésem támad, hiszen egy ilyen volumenű fickó, akár machinálhatott is vele valamit, és akkor lehet, hogy nagy meglepetésben lesz részem. A kiiktatására ezért jobb lesz valami olyan módszert kitalálnom, amihez nem kell túl közel mennem hozzá.
A sajtótájékoztató menetéről, az indulás időpontjáról, a kötelező formai megjelenésről is találtam egy csomó hírt, hiszen ez sokakat érdekelt. Én meg az időbeosztást látva már azon kezdtem törni a fejem, hogy mikor lenne jó akcióba lépni.
A 20:30-as sajtótájékoztató előtt semmiképp, mert akkor hamar lebuknék, ha nem jelenik meg rajta a házigazda, meg aztán, ha előtte akarnék elcsónakázni, igen csak feltűnő lenne, hogy miért nem várom meg a bemutatót. Szóval valamikor a kötetlen beszélgetés és a partra indulás között, ami azt jelenti, hogy 21:45 és 23:30 között.
Már csak azt kell kitalálni, hogy miként viszek fel valami fegyvert a hajóra, mivel biztos, hogy kemény ellenőrzésre lehet számítani majd.
Azt hiszem már van elképzelésem, hogy mi lesz az, amivel kioltom a zsenikém életét.
Mivel már több infót úgy sem tudok előbányászni, kilépek a mátrixból és kikapcsolom a gépet, majd miután a bérelt szmokingomat kiakasztom az egyik szekrényre, elvetem magam az ágyon és a gondolataimba merülök.

Fáradtan, de talán kissé megkönnyebbülten érkezel meg ebbe a helyi lepratelepbe, amit egyesek hotelnek gúnyolnak. Ledőlsz az ágyba, gondjaidat megpróbálod kitörölni az elmédből. Balszerencsédre sikerül egy kiálló rugóba feküdnöd, ami idegesítően emlékeztet a 21. század egyik legnagyobb hülyeségére: hiába a világmegváltó, életünket alapjáraton megváltoztató technológia, bizony az új évszázadra jó pár ősrégi probléma megmaradt: kezdve az unpraktikus, irritáló dolgoktól kezdve az emberi természetig minden.
De most valahogy nem vagy hangulatban a filozofáláshoz. Szempillád legyőzhetetlen erővel igyekszik lecsukódni, képtelen vagy ellenállni a kísértésnek: álomba merülsz. Az agyad szép lassan takarékba kapcsol, a gondolataid felhalmozódnak, és hirtelen az egész életed képkockái összekeverednek, összemosódnak, és teljes káoszban egy hatalmas masszát alkotnak, ami majd álmok formájában jön a felszínre. Hiába, még mindig az emberi elme az univerzum legcsodálatosabb, legösszetettebb szerkezete: és ki tudja, lesz-e valaha bármi is, ami képes megdönteni ezt a rekordot.
Mikor álmodtál utoljára?

***

Másnap reggel már előkészültél a visszaútra New Yorkba. Talán még van pár kisebb, semmitmondó ügyed, amit el kéne intézned, talán nincs, legalább nem szükséges sietned, hiszen munkád most gyakorlatilag úgy sincs. Ahogy összepakoltad a cuccaidat, és már éppen készülnél a távozásra, hirtelen statikus zaj visszhangzik a 11. emeleti hotelszobában.
Eltelik egy-két perc, amíg rájössz, hogy ez az embertelen zaj a csengő akart lenni. Elmész az ajtóig, jó pár éves tapasztalatodnak köszönhetően fegyverrel a kezedben, majd kinyitod, és kinézel. Egy kicsi, feketés kartonba csomagolt füzetet találsz a földön. Szép lassan felveszed, majd kinyitod a jegyzetfüzetet, amiből egy chip hullik alá a padlóra. Egy sejtéstől vezérelve felveszed a chip-et, de csalódnod kell: nem az ellopott technológiáról van szó. Bármiféle cím nélkül, üres külső felülettel rendelkezik. Inkább a füzetet nézed meg, és máris érdekesebbé válik a helyzet:

"Gépnarancs klub pénzügyek"

Ahogy kinyitod a füzetet, láthatod, hogy egy lapból áll az egész, aminek a tartalmát az alul látható nyilakkal változtathatod: kissé régi technológia, de legalább praktikus, és könnyen kezelhető. Ahogy átfutod az oldalakat, nagyrészt csak számokat, és rövid kifejezéseket találsz: az utolsó oldal az, ami felkelti a figyelmedet. Az utolsó oldalt ugyanis nem Rachel/Christine írta:

" Kedves Michael!

Talán hasznodra válthatod Rachel jegyzetfüzetének másolatát. De tudod, mi érdekes még? A chip, ami választ adhat pár kérdésedre. És ne aggódj, abszolút véletlenül jöttünk rá, ki vagy, és hol laksz. További szép napot!

Dave"

A chip-et a kezedbe veszed, és körbenézel a szobában: a számítógép alkalmasnak bizonyul arra, hogy lejátszhasd a chip tartalmát. Odamész, behelyezed az egyik meghajtóba, majd vársz amíg betölt, és végül izgatottan megnyitod a chip-et. És egy pillanatra talán, esetleg, ha netán az a fajta ember vagy, aki kedveli a meglepetéseket, és éppen ezért szeret meglepődni, talán egy apró pillanatra fel is húzod a szemöldöködet a képernyőn megjelenő arc láttán:




- Drága Rachel, mindig öröm téged látni! Örömmel hallom, hogy szemet vetettél Mr. Vangvard találmányaira - helyes! Látom az a sok "különóra" nem volt haszontalan...Nézd, hallottam arról is, hogy Mr. Cartert szeretnéd a melóra. Jól ejtem? Mr. CAR-TÉR? Na mindegy, a lényegre térek: szeretnék a figyelmedbe ajánlani egy másik jelöltet, aki alkalmasabb lehet munkára...Róla beszélek. Átküldtem a személyi adatait, nagyon örülnek, ha őt választanád a munkára. Remélem megértesz. További kitűnő estét, szívecském!

Mégegyszer megnézed a felvételt, és leállítod annál a résznél, ahol Vong a saját jelöltjéről beszél. Egy olyan holokép rólad, amire nem is emlékszel, vajon mikor készülhetett, néz vissza rád a monitorról. Szép lassan összeáll a kép, és talán el is vigyorodsz, amint elképzeled Vong képét, amint megkapja a híreket.
Legalább egy rejtéllyel kevesebb.

//És itt a kaland vége. Jó hosszú lett, azért remélem az érdeklődést végig fent tudtam tartani. Ahogy az előző posztnál is összefoglaltam, jutalmad 6150 kredit. Még ide kérnék egy záró posztot, és akkor végleg le is ráhatjuk ezt a kalandot. Remélem, jól szórakoztál! //

Sikerül visszavonszolnom magam a Hotelbe, ahol aztán úgy, ahogy vagyok ruhástól dőlök az ágyra. Hogy kis forgolódás után álomba zuhanjak, de meg kell állapítanom, hogy rossz szobát választottam, mert egy nyomorult rugó az ágyamban, pont a derekamat bökte, de már ahhoz sem volt kedvem, sem erőm, hogy felkeljek, pár perc múlva már aludtam is.
Másnap bár úgy aludtam, mint egy darab fa, még mindig törődötten ébredtem, de a hideg víz, amiben megfürödtem segítette valamelyest magamhoz térni.
Kicsit még ücsörgök az ágy szélén, hogy összeszedjem a gondolataimat, hogy van e valami, amit még el kell varrnom, de mivel nem jut eszembe semmi, így lassan összepakolom azt a pár holmit, amit magammal hoztam és indulásra kész vagyok, mikor mintha egy rossz rádió belsejében ülnék, olyan hangok ütik meg a fülem. Megdermedek, és hallgatózni kezdek, de kis idő múlva rá kell jönnöm, hogy ez bizony a csengő. Az idegeim most nincsenek a legjobb formában, így idegesen, fegyverrel megyek az ajtóhoz, melyet kirántva körülnézek, de nem látok egy teremtett lelket sem, csak egy fekete jegyzetfüzetet.
Először csak a lábammal piszkálom meg, de nem látok semmi gyanúsat, így felveszem, hogy bevigyem a szobába, de ekkor kihullik belőle egy chip, ami hirtelen megdobogtatja a szívemet. Felveszem, de csalódnom kell, ez nem az, amit én szereztem meg.
A füzet, azonban érdekesnek ígérkezik, már a címe alapján is, mert biztos vagyok benne, hogy valaki nem véletlenül juttatta el hozzám a klub pénzügyeit.
Az e-book szerű füzet nem egy mai darab, de végül is leboldogulok vele, de egyelőre nem sokat mondanak az előttem pergő számok, csak az utolsó oldalon állok meg és olvasom el, amit már nem a tulajdonosnő írt, hanem az FBI ügynök, Dave.
Olvasás közben a chipre pillantok és a levél végeztével azonnal a számítógéphez sietek, mely szerencsére le tudja játszani a chip tartalmát.
Nem tudom mire számítsak, de az amit látok az egyrészt tényleg megdöbbent, másrészt valami kéjes elégtétellel tölt el, ha arra gondolok, hogy mit élhet át kedvenc triádos ellenségem, ha megtudja mi történt és, hogy még mindig életben vagyok.
Kétszer is lejátszom a felvételt, hogy jól magamba véssem Vong arcát, és tudom, hogy ezt még kamatostól fogja visszakapni. Hiába nagy ember a saját portáján, tudok én neki kellemetlen perceket szerezni, főleg mivel legfőbb ellensége az én szövetségesem egyben.
Rosszul tette, hogy ismét keresztbe akart tenni nekem, és azt is, hogy nem kötötte Rachel lelkére, hogy semmisítse meg ezt a bizonyítékot ellene.
A gondolatra, hogy talán most is dühöng, mosoly szaladt végig az arcomon. A chipet zsebre tettem, kikapcsoltam a gépet és elhagyva ezt a leprafészket, visszatértem New Yorkba.

// Köszönöm a kalandot - nagyon élveztem //