Los Angeles - Shelter Point Yacht klub

Előzmény:Los Angeles - Wosp Hotel

Egy kiadós alvás után, ami a Wosp Hotel többé-kevésbé kényelmes szobájában történt, megérkezel a célállomáshoz. A kikötő körül nagy a forgalom, lebegő és hagyományos autók tömege keres szabad helyeket, gyalogosan szinte senki se érkezett, téged, meg pár kisebb helyi magazin riporterét leszámítva. A levegőben egy helikopter közlekedik, habár gyorsan elmegy, tehát aligha volt köze a médiaeseményhez. Nem kell sokáig mereszteni a szemedet, hamar meglátod magát a luxus óceánjárót, név szerint az "oceAnco"-t.

A luxushajó minden giccsével, és ízléstelenségével is magasan a legmonumentálisabb látvány, amit eddig Los Angelesben láttál. A négy emeletes hajó, amibe beletartozik a kapitány kabinja, a kivilágításával, és mondákba illő nagyságával fenséges látványt nyújt, talán még téged is képes levenni a lábadról. Ahogy olvastad a neten, a hajó bővelkedik gyakorlatilag mindenben: medence, étterem, játékterem, büfé, valamint bálterem.
Este 19:00. A vendégek már kiszálltak az autókból, és most egymással, vagy a kikötőben tevékenykedő biztonságiakkal beszélgetnek. Egy-kétezer ember tolong a kikötőben, az oceAnco körül, kellő távolságban pár yacht lebeg a vízen. Valahol Rachel beépített emberének is itt kell lennie, ebben biztos vagy. A környéken van egy büfés kocsi - amit meg is rohamozott pár amatőr újságíró, akik még nem tudják, hogy a hajón minden ínyencség ingyen van - egy jegyiroda, valamint az oceAnco-ról leeresztett híd, ami ugyan még egyelőre le van zárva, de látsz egy nagy darab, fekete férfit, meg még két biztonsági őrt, bizonyára nekik kell majd megmutatni a meghívókat. A hajóra nem látsz másik utat, talán ha beugrasz a vízbe, és megnézed a másik oldalról, lehet találsz majd valamit.
Mindenesetre bekerülsz a tömegbe, és tudod, van még fél órád az indulásig. Ahogy kiszállsz a taxiból, ellenőrzöd a felszerelésedet //kérlek foglald össze, mik vannak nálad, és hogy hova is raktad őket - gondolom szmokingban vagy//, ha hoztál táskát, akkor azt kézbe veszed, és körülnézel. Fél óra sok idő, sok mindent lehet addig csinálni, például szerezni valahogy egy jegyet, amivel még nem rendelkezel.

Kicsit előbb érkezem a kikötőbe, hogy mindent alaposan szemügyre vegyek, meg aztán még belépőt is kell szereznem, hogy feljussak a hajóra, így aztán gyalog érkeztem, egy olyan kis oldaltáskával, amiben a dekket tartják az újságírók, meg egy olyan szemüveggel, amivel a digitális adásokat készítik, hiszen az volt a tervem, hogy majd egy újságírót szabadítok meg az eszméletétől, hogy felvegyem a személyazonosságát és az ő kártyájával jussak fel a hajóra.
Mikor megláttam a hajót, azért el kellett ismernem, hogy tud élni ez az ember. A négyemeletes luxushajó mindennel el volt látva, amire csak egy embernek szükséges lehet a legnagyobb kényelemhez. Legeltettem a szemem egy darabig a csodás vízijárművön, de aztán a dolgommal kellett foglalkozni, ha nem akartam hoppon maradni.
Már most nagy a nyüzsgés, pedig még jócskán az hajóra szállás előtt vagyunk, de már így is vannak vagy kétezren már, akik kisebb-nagyobb csoportokba beszélgetnek egymással, vagy a milliomos biztonsági embereivel, akiktől próbálnak érdeklődni.
Nem tudom kicsoda Rachel embere, de remélem, hogy időben fog jelentkezni. A füles már a fülemben van, a kis műszer, ami a nyomásérzékelőt kell, hogy kilője, pedig a dekkben van elrejtve, ahogy az a kis fúvócső is, amiben két kis nyilacska pihen, halálos méregbe mártva.
Mivel látom, hogy a hajót jól őrzik semmi esélyem, hogy meghívó nélkül feljussak, ráadásul idő előtt le is bukhatnék, így inkább vadászatra indulok.
Láttam, ahogy egy pár újságíró egy távolabb álldogáló büféskocsihoz tartott, nyilván senki nem világosította fel őket, hogy az oceAnco-n degeszre ehetik magukat ingyen, de ez viszont most kapóra jött nekem.
Lassan, mint aki csak céltalanul bóklászik közelítettem meg őket és kiszúrtam az egyiket, aki még az evés előtt könnyíteni is akart magán, így a kocsi háta mögötti gyengén kivilágított területre indult. A lehetőség tálcán kínálta magát, amit nem is hagytam ki, így csendben mögé lopakodtam, majd az egy útközben a földről felemelt tégladarabbal nagyot sóztam a fejére.
Egy nyekk nélkül esett össze, én meg gyorsan megszabadítottam az igazolványától és a jegyétől, majd egy sötét helyre húzva, még pár szélfútta papírdarabot is ráhelyezve, visszaindultam, hogy egy világosabb helyen megnézzem ki is vagyok innentől.

(tehát a szmokingomban nincs semmi, mert abban nehéz elrejteni. A kis vállra akasztható táskában van a hordozható dekk, abban van elrejtve a Racheltől kapott kütyü és a fúvócső a nyilakkal. Ezen kívül csak az újságíró igazolványa és a jegy van nálam. )

Mikor kiszúrtam a férfit az újságírók között, azért örültem, hogy legalább egy kicsit hasonlít remélem az igazolvány képe az én fizimiskámhoz, habár, mint ősidők óta, ezek a képek valahogy mindig olyan silány minőségűek, mintha szánt szándékkal csinálnák ilyenre őket, megkönnyítve az olyanok dolgát, mint én is.
Mikor megszemléltem a megszerzett elektronikus kártyát, most sem kellett csalódnom, annyira jó volt, hogy csak egy alaposabb szemrevételezés buktathasson le, de mivel volt meghívom is így reméltem, hogy csak egy pillantást vetnek majd rá, aztán már szabad az út a hajóra. A nevemet meg párszor elmondtam magamban, de nem gondoltam, hogy nagyon szükségem lesz rá.
Viszont még mindig várni kellett a beszállással és a büfékocsi felől egyre hangosabb szóváltások hallatszottak, ami először még nem nagyon keltette fel a figyelmemet, csak mikor megütötte a fülem, hogy valakinek csak feltűnt a hiányzó firkász és még ráadásul engem is megláttak, ahogy utána mentem. Valahogy le kell szerelnem őket, ha nem akarok lebukni, hiszen a rendezvény biztosítására rengeteg zsaru is lófrált a környéken.
Úgy döntöttem egy kis figyelem elterelés nem árt. Nem messze innen láttam egy telefonfülkét, ahová most sietve, de óvatosan megközelítve beléptem, szerencsére eléggé kiesett a szemek elől, majd feltárcsázva a zsarukat gyorsan megadtam a két hőbörgő személyleírását, jelezve, hogy nagyon hasonlítanak két körözött kiberterroristára, akik minden bizonnyal a hajóra akarnak feljutni, vagy valami merényletet terveznek, majd azonnal le is raktam a kagylót. Mire majd kiderítik, és igazolják, hogy kik ők, addigra remélhetőleg én már végzem és el is tűntem a környékről. Kis idő múlva láttam, ahogy a rendőrök kezdik körbevenni a büféskocsi előtti területet . Kioldalogtam a fülkéből és elvegyültem a hajó feljárója előtti tömegben. Lassan már itt az idő a felszállásra.

Igazán elégedett lehetek magammal, hogy ilyen frappánsan és gyorsan megoldottam a helyzetet, így pár óráig biztosan nem kell aggódnom a lelepleződés miatt, utána meg már bottal üthetik a nyomomat, ha minden a terv szerint megy.
Kilépve a telefonfülkéből igyekszem elvegyülni a lüktető embermasszába, amiben most nincs különbség csóró és gazdag között, mindenki egyre izgatottabban várja, hogy végre részese legyen Troy újabb bejelentésének.
Most már nem kell sokat várni és felbődülnek a hajó kürtjei, amik megadják a jelen a marcona biztonsági személyzetnek, hogy most már utat engedhetnek az emberáradatnak.
Nem rohanok, nem tülekedek, hagyom, hogy sodorjon magával a feljáró felé igyekvő tömeg és mikor felbukkan előttem az implantokkal és retina kamerákkal bővelkedő izomagy, felmutatom a meghívómat. Szerencsémre itt most senkinek nincs ideje hosszasan ellenőrizni a személyeket, így én is egy biccentéssel jutalmazva már mehetek is tovább. Persze azért nem zárom ki, hogy a hajó több pontján felállított kamerák nincsenek arcfelismerő programmal ellátva és, ha nemkívánatos személy lépne a hajóra, aki benne van a rendszerében, azt nem szúrnák ki azonnal, de nekem hála az égnek nem kell ilyentől tartanom, még nem volt komoly zűröm a zsarukkal, hogy nyilvántartásba vettek volna.
Egyelőre, ha akarnék sem tudok másfelé menni, mint amerre a tömeg sodor, így a lépcsőn felérve azonnal a fedélzeten elterülő hatalmas medencébe botlok. Még jó, hogy azért van annyi hely, hogy nem esik bele senki, habár lehet, hogy rögtön meghozná a kellő hangulatot a ruhában való fürdőzés, ha már valaki nem hozott magával fürdőruhát, de ez valószínűleg már csak a party vége felé lesz, amikor már emelkedett lesz a hangulat is.
Itt már kezd szétszóródni a nép, hiszen sokan megrohanják a büféasztalokat, főleg a kisebb médiák újságirói, akiknek az ingyenkaja kész áldás, aztán ott van a játékterem, amely szintén sokakat vonz, meg a felderítők, akik a hajóra és a benne felhalmozott luxusra kíváncsiak és elindulnak körbenézni. Na ezekhez csatlakozom én is, hiszen nem árt felmérni a terepet, hogy mit hol találok, és a menekülő útvonalat is megszervezni, mielőtt munkához látok.
Azért még fél szemmel látom, ahogy az elvárásoknak megfelelően elegánsan és mosolyogva megjelenik a színen maga a főszereplő Troy Vangvard is, és elkezdi róni a kötelező köreit a fontosabb meghívottak között, akik majd a potenciális vásárlóit és megrendelőit jelentik, és akik újból megtömik a zsebét pár millióval. Én nem kívánok a színe elé járulni…..egyelőre, majd találkozunk, ha itt lesz az ideje, így inkább megpróbálom megkeresni a tárlót, ahol az a bizonyos Chip található, hogy megszemléljem mennyire is komolyan őrzik. Azért nem gondoltam, hogy csak a nyomásérzékelőt kiiktató bizgentyűt kell használnom, és már magamhoz is vehetem. Az túl egyszerű lenne.

Kisebb keresgélés után meg is találom a sajtótájékoztató helyszínét, ahol már a tárlókban ki vannak állítva a bemutatandó dolgok, csak még letakarva.
Mivel a környéken nem látok más érdeklődőt most, gyorsan befelé indulok, hogy kihasználjam az alkalmat a zavartalan körülszimatolásra, de ekkor az ajtó mögül elém toppan egy szép szál biztonsági emberbe, aki le sem tagadhatná, hogy mire bérelték fel. Igaz, hogy öltöny feszül rajta, ami éppen csak nem reped szét mesterségesen felpumpált izmaitól duzzadó testén, amibe gondolom jó pár implant is bedolgozásra került, de a számon kérő hangja, és tetovált fejéből rám meresztett gomb szemei, valamint a fülében lévő rádió, mind, mind megerősíti ezt.
Mivel egyelőre nem akarok feltűnést kelteni, ezért csak egy csalódott pillantást vetek a háta mögötti teremre, mikor egy finom női kéz ragadja meg a karomat és határozottan el kezd húzni magával jóval távolabb, egy kihaltabb részhez, a korlát mellé.
Kíváncsian követem és közben szemügyre veszem a csinos és igen csak remek alakkal megáldott nőt.
- Hódolatom hölgyem! – biccentek a bemutatkozására. - És természetesen érdeklődéssel várom a bemutatót, hiszen gondolom mindenki ezért van itt, hogy első kézből értesüljön a mi zseniként újabb bejelentéséről. – válaszolok és közben a vidáman cseverésző Troyra nézek.
Már éppen a nyelvemen van, hogy bemondom a lopott igazolványon lévő nevet, de ekkor eszembe jut, hogy hátha ismeri a fazont, hiszen le sem tagadhatná Helena, bármennyire is szexin néz ki, hogy nem egy modellel, hanem egy újságíróval van dolgom, mégpedig a türelmetlenebbik fajtából, aki mindent megtesz azért, hogy ő legyen az első, aki valami kiszivárogtatott infóval, elsőnek tájékoztatja a nyálcsorgatva várakozó közönségét a hírekről.
- Hát hogyne, ha magam mondja! – mosolygok rá helyeslő arckifejezéssel, miközben még mindig azon agyalok milyen nevet is mondjak neki, végül kockáztatok és remélem nem lesz valamiféle névsorolvasás, mert akkor a nő előtt mindenképpen lebukok. - Victor Graysmith. – hajtom meg a fejem kissé. – De, ahogy látom magának sincs több szerencséje, mint nekem? – intek a marcona őr felé, aki teljesen eltorlaszolja a bejáratot. - Pedig szívesen vetettem volna egy pillantást a többiek előtt azokra a letakart tárlókra. - sóhajtottam nagyot.

Feszülten várakoztam a reakciójára, mert lehet, hogy akkor kicsit módosítanom kell a tervemen, ha esetleg cirkuszt csinálna, hiszen akkor már csak figyelem elterelésként is valószínűleg áthajítanám a korláton és amíg vele foglalkoznak, addig még a chipet is el tudnám lopni. Így végig gondolva lehet, hogy nem is olyan rossz ötlet!
De ekkor megszólalt a nő és ez kizökkentett a gondolataimból, mert tulajdonképpen ez is egy lehetőség, hogy bejussak és körbenézhessek feltűnés nélkül. Talán a módom is meglenne, hogy elemeljem a chipet, de akkor túl hamar lelepleződhetnék, ráadásul a nő is látta az arcomat, a part meg most még távolodik, így ez még korai lenne.
- Miért is nem lepődöm meg Helena? – vigyorgok a nőre, majd szemügyre veszem a kis kép és hangrögzítőt, amely alig látszik a tenyerem közepén, de veszélyesebb tud lenni még egy atomtöltetnél is. – És ennyire megbízik bennem? Talán csak kihasználom az alkalmat és maga nem kap semmit cserébe. – görgetem a kis kamerát a kezemben, de aztán ismét a várakozó és kicsit meglepődött nőre nézek. – Persze csak vicceltem, ha meg tudja oldani, hogy az a gorilla eltűnjön az útból, akkor áll az alku, de azért számítson rá, hogy nem vagyok profi a dologban. – lódítok nagyot, hiszen én is felfogok venni mindent, csak nekem ehhez nem kell külső segítség, ott a retina implantom.
Ismét a terem felé pillantok, hogy meggyőződjek róla tényleg csak az a nagydarab benga őrzi azt és más meglepetés nincs, habár lehetnek bent csapdák, de nem hiszem, hogy a sajtótájékoztató miatt, amikor kis idő múlva úgy is betódul oda a nép, nagyobb felhajtást csinálnának.
- Oké, szép hölgy, akkor vágjunk bele, én készen állok. – szorítom össze a tenyerembe a kamerát és várakozóan nézek Helenára.

A csaj nagyon is érti a dolgát, hiszen ahogy megkötöttük az alkut és ő a biztonsági emberhez sétált, alig telt el pár perc az eddig marcona férfi már csupa bűbáj volt és kis idő múlva már együtt lejtettek el a folyosón a wc-k irányába. Érdekes lett volna hallani mivel fonta az ujja köré Helena, de most nem volt idő ezen agyalni, szavad volt az út és ki kellett használnom minden egyes másodpercet.
Gyorsan körbenézve megállapítottam, hogy sehol senki a láthatáron, így már be is surrantam az ajtón, de alig tettem pár lépést már észre is vettem a lesikamerákat, amelyek folyamatosan pásztázták a termet, éppen csak annyi időm volt, hogy behúzódjak egy oszlop mögé.
Az igaz, hogy most nem láttak a kamerák, de viszont én sem láttam mindent. A nő kütyüjét azért bekapcsoltam és vettem, amit lehetett, de közben ezerrel törtem a fejem, hogy hogyan is tudnék beljebb jutni, esetleg jobban körül nézni, anélkül hogy felfedném magam. Az étellel megrakott asztalok messzebb voltak, ahogy a középen álló szökőkút is a szobrokkal, amik esetleg fedezékül szolgálhattak volna. A tárlók legtöbbje még letakarva őrizték tartalmukat, de a felirat alapján a chipet rejtőt még nem is láttam.
Tekintetem az erős fényt árasztó csillárokra vándorolt, aztán megszületett az ötlet. Az ajtó melletti kapcsolóval lecsaptam a villanyt, majd a zakómat a fejemre húzva pattantam ki az oszlop mögül és pásztáztam végig a termet az infra kamerára állított szememmel, remélve, hogy meglátom az engem érdeklő tárgyat, persze közben Helena kamerájáról sem feledkeztem el, reméltem hogy az is automatikusan vált át infrára, mert különben sokat nem látnak a nézői. Még pár takarót is kapdostam hirtelen, amik a kezem ügyében voltak, de már rohantam is kifelé a kabátomat végig a fejemen tartva, hogy még véletlenül se lássák meg az arcom. A látottakat meg majd ráérek kielemezni, ha lesz egy szusszanásnyi időm.

Pont időben jutok még ki a teremből ahhoz, hogy elfoglaljam az előbbi helyemet a korlát mellett, mert már jön is az őr, mint egy tank és felettébb dühösnek látszik, főleg miután felkapcsolva a villanyt meggyőződik róla, hogy bent nincs senki.
Azt azonban látom, hogy Helenát nem éppen finoman utasítja rendre egy másik biztonságis, gondolom az előbbi főnöke, legalábbis a mozdulatából és a villámló szemeiből ezt olvasom ki, habár nem hallom mit mond a nőnek.
Az újságírónő eléggé zokon vette a dolgot és durcásan indul meg a vendégek felé, miközben egyre forgatja a fejét, valószínűleg engem keresve. Mikor az őr eltűnik a szeme elől, épp akkor pillant meg engem is és így egyenesen felém indul, az arckifejezéséből ítélve eléggé feldúltan.
Ahogy odaér mellém én is elindulok, hogy még távolabb kerüljünk a kíváncsi tekintetektől, de Helena már menet közben megszólal és hangjából süt a visszafojtott indulat.
- Ne aggódjon már! – csitítom mosolyogva, hogy lehűtsem egy kicsit. – Mit gondolt, csak az a baromarcú ügyel Troy agyszüleményeinek biztonságára? Ha nem vagyok olyan ügyes, akkor egy képkockányi anyaga sem lenne. – nyújtom oda neki a kamerát. – A riasztást nem lehetett elkerülni, de így legalább haszna is van belőle. Rájöttek valamire? Vagy csak nem tetszett, hogy kikezdett az őrrel? – intek a szoba felé, ahol a pacák eltűnt.

Úgy látszik csak sikerült lehiggasztanom egy kicsit, főleg miután a kezébe véve a kameráját meggyőződik róla, hogy semmi baja. Azt ugyan nem tudhatja, hogy a felvételek is sikerültek-e, de hát ezt a kockázatot vállalnia kell.
Az őrökkel kapcsolatos aggodalmamat hamar eloszlatja és én is azon a véleményen vagyok, hogy a fiúk nem fognak a gazdájukhoz szaladni, hogy elújságolják, valaki lóvá tette őket, hiszen végül is nem tűnt el semmi, így nem kell magyarázkodniuk.
- Azért csak vigyázzon, mert nem mindig lesznek ilyen jómodorúak. – utalok a biztonságis keménykedésére. – Gondolom nem ez az első eset, hogy megvezeti őket, előbb-utóbb rájönnek, hogy játszik velük. – mondom neki jótanácsként még mindig mosolyogva.
Aztán mikor megköszöni a segítséget én is errébb vonulok egy kicsit, hogy most már a saját felvételeimet is megnézhessem, hiszen felettébb kíváncsi vagyok, hogy mit sikerült kiderítenem. Kicsit belepörgetve a felvételbe, hamar megtaláltam, amit kerestem és kellemes elégedettséggel vettem tudomásul, hogy úgy látszik nem a chip lesz a fő attrakció, hiszen nem a fő helyen, és nem is a legnagyobb biztonsági védelemmel ellátva volt elhelyezve. Úgy nézett ki, hogy nem lesz komoly problémám, ha az akcióra kerül a sor. Már csak az elterelő emberkének kéne jelentkeznie, hogy teljes legyen a boldogságom. De annak egyelőre híre-nyoma sem volt.
~ Remélem tényleg a hajón van, mert ha nekem kell rögtönözni, akkor neccesebb lesz és akkor biztosan több pénz akasztok le Rachelről! ~
Befejezve a képanyag megnézését kikapcsolom a kamerát és úgy gondolom itt az idő, hogy valami kaja után nézzek és beleolvadjak a tömegbe, mikor megüti a fülemet egy hang, ami egy pillanatra megdermeszt, de aztán egy udvarias mosolyt erőltetve az arcomra megfordulok, hogy megnézzem ki vette észre, amit nem kellett volna.
- Ugyan! Nem egy nagy szám, hiszen már nagyon sok ember rendelkezik vele! És egyébként meg hogyan jött rá? – válaszolok visszafordulva, miközben a kezem a táskámba csúszik, hogy kitapogassam a mérgezett tűt, hiszen nem tudhatom nem e lesz rá szükségem.

//bocs, siettem, nem volt időm normálisan fogalmazni: Helena szólt utánad//

- Nem volt nehéz. Jó pár percig bámulni a hajó padlóját vagy szerelmi bánatot, vagy felvételek újranézését jelenti retina-implanton. Manapság az utóbbi gyakoribb. - mondja Helena, majd még kacsint egyet, és ő is elindul a tömegbe. Elvegyül a vidám társaság közepén, kiszemel magának egy pultot, és bizonyára ott húzza meg magát addig, amíg el nem kezdődik az, amiért jöttetek. Nem kis eltűnést kelt a férfiak körében, még maga Troy is felfigyel rá, és egy kis idő után odamegy hozzá beszélgetni. Milyen ironikus.
Egy darabig még nézed a nőt. Bizonyára másra koncentráltál, azért tévesztetted össze a hangját valaki máséval. Tapasztalatból nyúltál fegyverért, és még mindig kezedben szorongatod a mérgezett tűt, amit valami ilyesmi célra hoztál magaddal. És mégis, hiába Helena szólt hozzád, talán mégis hasznosíthatod az apró, halálos gyilkológépet. Egy férfi jelenik meg nem messze tőled, hirtelen lép ki a hajó egyik szobájából, majd int neked. Ha oda mész, beinvitál a szobába, és ott kezd el beszélni, ha nem, idegesné odalép hozzád, és ott kezd el suttogni.
- Te vagy Michael, mi? Igen, jól gondoltam. - mondja, látva a tekintetedet, és a tényt, hogy rögtön tagadni akarod a kijelentést. - Idefigyelj, hamarosan kezdődik a bemutató, és egyikünk se akarja ezt elcseszni. A cuccaid nálad? - kérdi, majd választ se várva folytatja. - Nagy bunyó lesz itt, jó ideig eltart majd, amíg végzek. Minél több időd van, annál jobb. Majd részegnek tettetem magam...illetve ki tudja, nem feltétlen fogok tettetni. Láttad már a biztonságiakat? - hadarja, látszik rajta, tényleg legurított már egy kis piát, meg úgy különben is, elég idegesnek látszik.

Talán még mindig a felvételek hatása alatt voltam, na meg a feszültség is közrejátszhatott, hogy nem ismertem meg Helana hangját, de amint észleltem, hogy ő szólt hozzám, a kezem szorítása meglazult a zsebemben markolászott tűn, de még nem engedtem el, mert nem voltam egészen biztos, hogy mire is akar kilyukadni a nő.
Aztán mikor egy kacsintással távozik és férfi tekintetek kereszttüzében helyet foglal a pultnál, már-mát megnyugszom, amikor egy férfi lép ki az egyik kabinból és amikor meglát felém int. Először körülnézek és meggyőződöm róla, hogy nem másnak kalimpál a határozottan idegesnek látszó fickó, de mivel a környékemen épp senki nincs, így valószínűleg nekem szól az invitálás.
Alig lépek párat felé, már mellettem is terem és meg sem várva, hogy valami takarásba érjünk hadarva suttogni kezd.
- Ezek szerint te vagy a beépített ember. – szögezem le összeszűkült szemmel, mert egyáltalán nem úgy néz ki, mint egy profi, ráadásul a nevemen is szólít, ami szintén nem egy jó pont részemről, és félő, hogy ha ilyen izgatott, akkor még a végén alaposan el fog szúrni valamit. – Ezek szerint még nincs konkrét terved? – ingatom rosszallóan a fejem. – És, ha elfogadsz tőlem egy jó tanácsot, inkább a megjátszás mellett dönts, mert részegen semmi hasznodat nem fogom venni és a végén még el is kotyogsz valamit. – a hangomon már érezheti, hogy nagyon nem veszem tréfára a dolgot, és komolyan felmerül bennem, hogy Troy mellé csapom a halállistámon, mielőtt lebuktathatna és a biztonságiak még a szart is kiverik belőlem, mielőtt a víz mélyére süllyesztenének. – Láttam a biztonságiakat amúgy, mi van velük? Nem hiszem, hogy probléma lenne, ha jól végzed a dolgod.
Direkt nem kérdezem meg a nevét, hogy ő is érezze az előbb túl lőtt a célon. A nagy haverkodás nem az én világom. Végezze el amivel megbízták, én is azt teszem, aztán soha többé ne találkozzunk. Mindenkinek így a legjobb.
- Mikorra időzíted a mókát? – kérdezem tőle, hogy időben felkészülhessek.

Látom, hogy nem tetszik neki a mondanivalóm, de marhára nem érdekel, mert én fogom vásárra vinni a bőröm, ő meg max. egy-két pofonnal lesz gazdagabb, így jogom van némi bosszúságot érezni, ha valaki veszélyezteti az akciót.
- Szerintem részegen sem kapsz kevesebbet, de a te dolgod, ha nem cseszed el, akkor nem leszek rád mérges. Abban biztos lehetsz, hogy rajtam nem fog múlni a dolog. – teszem hozzá kicsit mérgesen, miközben elhárítom a kínálását. – Különben meg most is elég lett volna, ha a fülesen jelentkezel, hiszen nem hiányzik, hogy együtt lássanak minket! – fortyogok tovább, de a hangom továbbra is halk marad.
Mivel továbbra is eléggé izgatottan viselkedik igyekszem olyan helyre irányítani, ahol tényleg nem lát meg minket senki, a kérdésére meg gondolkodom egy cseppet, de aztán úgy gondolom nagy vonalakban legalább az időpontokat ismertetem vele, miután egy pillantást vetettem a retina implanton lévő órára.
- A tervem jobb, ha az én fejemben van meg csak, azt neked nem szükséges tudnod ahhoz, hogy végezd a dolgod. – mondom neki nyersen, mert túl sokat kérdezősködik és ez nagyon nem tetszik. – A sajtótájékoztató után úgy egy negyed órával kezdheted a balhét, a többi az én dolgom. Ha esetleg közbe jönne valami, ne keress, csak a fülest használd. – nézek a szemébe keményen, hogy értsen a szóból.
A Troy megölésére való utalására, csak hidegen pillantok rá ismét.
- Mond, neked senki nem mondta még, hogy minél kevesebbet tudsz, annál tovább élsz?
Persze eszem ágában sincs tájékoztatni, hogy miben maradtam Rachellel, hiszen nem ismerem ezt az alakot, akár fel is dobhat, ha megijed valamitől, akkor meg jobb ha csak a lopásról tud.
A tömeg hangulatváltozására felkapom a fejem és hegyezni kezdem a fülem, de pár pillanat múlva minden megnyugszik így már kicsit oldottabb feszültséggel lépek be mellé a kabinba és érzelemmentes arccal várom a fickó válaszát, hogy akkor megértette-e mit várok tőle.

Úgy látom, hogy nem nagyon nyeri el a tetszését, hogy kéretlenül adom a jó tanácsaimat, pedig díjazhatná, mert esetleg, ha mással fog dolgozni, egy pár ilyen kérdésért már a halakat eteti odalenn a vízben a saját testével.
Azonban arra igazán nem számítok, amit ezután tesz és ez helyzeti előnyhöz juttatja pár percig. Ahogy a kabin falához lök és villámgyorsan elővarázsol egy kést, melyet a nyakamnak szegez, meg kell, hogy állapítsam, valószínűleg egy gyakorlott késelővel van dolgom.
Nem esem pánikba, hiszen nem gondolom, hogy komolyan meg akarna ölni, inkább csak levezeti a gőzt és figyelmeztetésnek szánja, csak hogy ahhoz korábban kell felkelnie.
A kezem még mindig a zsebemben tartom és nem sok hiányzik, hogy beledöfjem a mérgezett tűt, ha csak egy kicsit is látom a szemén azt a bizonyos villanást, ami megelőzni, hogy elvágja a torkom, de semmi ilyet nem látok és pár másodperc múlva már el is enged.
Nyugodtam megigazítom a zakót magamon és emlékeztetem magam, hogy ha találkozom az akció után Rachellel figyelmeztessem erre a labilis alakra, ha addig nem nyíratja ki magát.
Szavaira csak biccentek, szóra sem méltatom, majd megvárom míg eltűnik a forgatagban.
Persze tudom, hogy nem mond hülyeséget a teremmel kapcsolatban, de ő nem tudja, amit én már igen, hogy nem csak az az egy szál őr őrzi a termet, hanem van ott más biztonság is.
Mondjuk, az hogy a chipet csak egy nyomásérzékelő védi, az nekem is szöget ütött a fejemben, de úgy néztem az előbb, hogy nem az lesz a fő attrakció, így talán ezért nem védik jobban.
Még van időm a sajtótájékoztatóig, így elindulok, hogy megnézzem mennyire őrzik a csónakokat, hogy mégse úszva kelljen elhagynom a hajót.

Mivel fogalmam sincs, hogy merre lehetnek a mentőcsónakok, csak sejtésem van a netről letöltött alaprajz szerint, így elindulok az egyik irányba. Itt fenn a fedélzeten nem sok ember lézeng, mindenki a nagyteremben iszik vagy eszik, vagy bonyolítja kisded üzleteit, így aránylag gyorsan haladok, de azért két figyelmetlen és hevesen beszélgető matróznak azért csak sikerül majdnem fellöknie. Már a nyelvemen van egy cifra káromkodás, de aztán visszanyelem, hiszen látszólag alig vettek észre, nekem meg nem árt ha kerülöm a feltűnést.
Még szerencse, hogy elég sok a jelzőtábla, így nem tévedek el, egyenesen a csónakoknál lyukadok ki, de persze nem rohanok oda egyből, előbb szemrevételezem az ott tibláboló társaságot. Úgy látom nem fogok szemet szúrni senkinek, ha közelebb megyek, hiszen van itt rajtam kívül még pár újságíró a meghívottak közül. Rajtuk kívül még öt matróz és három biztonsági emeli a létszámot, de a matrózok száma is négyre csappan, amikor az egyik firkász rosszul lesz és segítően eltámogatja valamerre.
Viszont akárhogy nézem itt kilenc csónak van fellógatva, a beharangozott nyolc helyett, de ahogy jobban megnézem, az egyik olyan hiperszuper felszereltséggel bír, hogy az biztos a házigazdáé lesz, nehogy már közösködni kelljen a többiekkel, ha beüt a krach.
A matrózok és az egyik őr nagyban cseverésznek, a másik két biztonságis meg zsugázik, így nem hiszem, hogy sok figyelmet fordítanának egy erre tévedt vendégre, mint ahogy be is bizonyosodik, ahogy végül kilépek a takarásból a csónakok felé. Pár kósza pillantás, de semmi egyéb. Közelebb menve látom, hogy a csónakokat külön-külön motorok engedik le a vízre, amik ott vannak az őrök mellett és gondolom a matrózok felelősek a vízrebocsátásért, így ha le akarok lépni idő előtt, vagy el kell innen csalni őket, vagy ki kell iktatni.
Azt hiszem muszáj lesz valamelyik őrtől megszereznem a pisztolyát, hiszen én magam nem hozhattam fel a fedélzetre a sajátomat.