Angyali fények temetője

New York egyik legszomorúbb, legbánatosabb helye. A város idáig is elérő neonfényei miatt kapta nevének egyik felét, a másikat a temető közepén felállított testkiegészített angyalról, aminek a története mindenki számára homályos. Csupán annyi biztos, hogy egy elkeseredett öregember készítette a temető megnyitójának alkalmából, nagyjából akkoriban, amikor már világszerte híressé váltak a testkiegészítések. A szobor azóta sokat szenvedett, a helyi punkok sokszor megrongálták már, meg az időjárás is nem egyszer kikezdte. De még mindig áll, töretlenül, és szomorúan, tökéletesen megalapozva az ide látogatók hangulatát.

Előzmény: 1353 Motel

Sikeresen megérkezel a helyszínre, a taxi rövid idő alatt eljuttatott oda. Igaz, a sofőr kicsit borsos áron szállított, érzed, átvertek, de most nem érsz rá ezzel foglalkozni, most érzed, valami sokkal nagyobb dolog készülődik. Kiszállsz a járgányból, majd az hatalmas füstcsíkot húzva maga után elrobog, vissza a város belső, fogalmasabb részébe.
Maga a temető kissé messzebb helyezkedik a városi központoktól, de még így is elérik a neonfények, és az enyhén mérgező gázok, amelyeket a gyárak, és a lakóházak démonszerű, régies kéményei ontanak magukból. Viszont a forgalmon tényleg látszik, hogy jó helyre érkeztél: sehol egy árva lélek, ami, ha jobban belegondolsz, manapság már hihetetlen ritka esemény. Egyedül lenni New York-ban? Vannak emberek, akik ennek az érzésnek a megtapasztalása nélkül élik le az életüket. Felemelő, és ritka, az már biztos.
Maga a temető lehangoló, kissé depresszív hangulatú. Amint belépsz a helyre, az épp hogy átlátható köd, és a hideg időjárás miatt először azt hiszed, csak képzelődsz, de nem: hirtelen egy holló repül el alig pár méterre előtted, bizonyára eddig az egyik sírkőn tartózkodott. Tollai természetellenes színűek, talán olaj, vagy valami hasonló folyadék csoroghatott rá. A szárnyalása is bizonytalan, mintha nehezére esne a repülés, ami bizonyára igaz is: hiszen mikor láttál utoljára élő madarat?
Amint eltűnik ez a furcsa jelenés, megrázod magad, és újra visszatereled gondolataidat az eredeti úti célodra. Max azt mondta, valahol itt lesz ő is, és az ismerőse is, de egyelőre egyikőjüket se látod. Kissé beljebb mész, és meglepetten veszed észre, hogy a temető mintha lehagyatott lenne, ugyanis gondnok, vagy portás, vagy valami ilyesmi sehol sincs. Mégis, ez lehetetlen, ugyanis ez New York egyik legismertebb temetője, aligha lenne ilyen körülmények között tulaj nélküli.
Az implanttal rendelkező angyal ott áll középen, sírkövekkel, rég halott virágokkal, meg egy öreg, kivénhedt fával körülvéve. Ugyan úgy áll már ki tudja, mióta. Ahogy nézelődsz, a tekinteted megakad rajta, meg nem tudnád mondani miért. Persze, érdekes alkotás, de most van valami más is ezen az estén vele kapcsolatban. Hirtelen előlép mögüle egy magas, fekete kabátba burkolózó alak, aki szép lassan feléd indul. Amint közelebb ér, láthatod, hogy őszes kecskeszakálla gondosan ápolt, csakúgy, mint az a kevés haja, ami kilátszik a fejére húzott kapucni alól. Szeme korához képest furcsa lánggal ég. Ahogy egymást méregetitek, nem nehéz kitalálnotok, kivel is álltok szembe.
- Úgy néz ki, Max kicsit késni fog. Üdv. - mondja a pasas, majd feléd nyújtja a kezét. - Hívj csak Jack-nek. Gondolom megérted. - mondja, ezzel elárulva a "Jack" név valódiságát.

Kifizettem a taxit, bár biztos voltam benne, hogy jócskán megnyomta az árat, de most nem akartam, hogy nagyon megjegyezzen, így szó nélkül fizettem, majd beléptem a temetőbe.
Az egész helyzet furcsán szürreális volt, az ide alig elpislákoló fények, az itt is meglévő, de gyengébb szmog és a nyüzsgés hiánya, na meg a szokatlan csend, mely inkább zavart, mint megnyugtatott, hiszen már annyira része volt az életemnek, hogy ez volt a szokatlan.
Megborzongtam, ahogy a búskomor hangulat rám telepedett és ehhez még az a hülye madár is hozzájárult, ami majdnem nekem repült, ahogy valószínűleg felzavartam egy sírkőről.
Bár nem nagyon ismerem ezeket, azért hollóra, vagy varjúra tippeltem volna, bár a színe elég érdekes volt, mintha megfürdött volna valamiben, a repülése is olyan nehézkesnek látszott.
Maxot sehol nem láttam, viszont megpillantottam a temető nevezetességét az implantos angyalt, és amit most élőben is megcsodálhattam. Nem mondom elég futurisztikus látvány volt, még a mai világban is, de valahogy furcsán, de illett is ide.
Kicsit össze is rezzentem, ahogy észrevettem a mögüle kibukkanó, magas, fekete kabátos alakot, aki biztos, hogy nem Max volt.
Mikor megszólalt, akkor már legalább abban biztos lehettem, hogy ugyan arra az emberre várunk és ő lett volna az, akiről Max beszélt, hogy hoz valakit. Idősebb fickónak látszott az ősz hajával és a szakállával, de a szeme ennek ellentmondani látszott.
- Üdv Jack! Te meg engem Kámfornak! – ráztam meg a kezét és bólintottam az álnévre. – Max mindig késik. – rántottam meg a vállam. – Mi a helyzet? Tudsz valamit mondani?

Egy darabig várunk, hátha megérkezik Max, de mikor nem tűnik fel, a férfi megunja a tétlen várakozást és kíváncsiskodni kezd.
Megvonom a vállam, hiszen, nem titok, hogy mi a helyzet, főleg nem Max barátai előtt, és különben is rám férne némi segítség már az ügyben, de alig kezdek el mesélni, máris megjelenik az emlegetett.
Ő legalább rájött pár dologra, de a szavai csak jól felnyomják az agyvizemet, hiszen eddig amennyire simán mentek a közös dolgainak, itt mintha minden ellenünk esküdött volna, elkeveik a megrendelést, kiszivárognak az információk, ami azt jelenti, hogy tégla van a csapatban, szóval, nagyon is rosszul áll a szénánk.
Aztán Jack is belekezd, és az igaz, hogy a kővel kapcsolatban, hogy mire való, nem leszek okosabb, de azzal igen, hogy megtudom legalább kinek szánták. Mikor először említi, hogy valami ázsiai fickó a megrendelő, nagyot dobban a szívem, de aztán kiderül, hogy iniai, amitől megnyugszom egy kicsit, de ezzel nem vagyok előrébb, hiszen mit érdekel engem, hogy ki akarta ezt a vackot, ettől az én árum nem kerül meg.
Az, hogy a követ kinek tudnám elpasszolni, és mennyi lehet az ára, jó lenne megtudni, hiszen legalább a veszteségemet fedezhetném vele, de erre nem kapok választ, mert az aránylagos csendet hirtelen szirénák visítása töri meg, még hozzá elég közelről, ahhoz, hogy gyanús legyen, ezek ide tartanak.
A következő pillanatban azt veszem észre, hogy mindketten engem bámulnak, várva, hogy mit mondok, mit kéne lépni.
- Csesszétek meg! – horkanok fel. – Ezt a környéket alig ismerem. – rázom meg a fejem, de hát muszáj lesz tenni valamit. – Remélem van ennek a temetőnek valami hátsó kijárata vagy mi, mert a bejáratot nem érjük el szerintem időben ahhoz, hogy el is tudjunk tűnni.
Ha nem tiltakoznak, akkor futva elindulok befelé a sötétbe, hogy ha mást nem a hátsó falon megpróbáljunk kimászni.

A hátsó kerítéshez érve kicsit lelombozódom, hiszen ezeken a csöveken elég érdekes lesz átmászni, még a tetejére rakott éles háromszögek nélkül is, de aztán mielőtt még nagyon belelendülnék a mászásba, Jack barátunk megoldja a dolgot, mert laza mozdulattal kikap vagy három rudat a helyéből és máris szabad az út. Mondanom sem kell, hogy biztos voltam benne, hogy ezt nem a saját izomzatával érhette le, hiszen elég átlagos fickónak nézett ki. Jó lesz megjegyezni, hogy a komának implantja van.
Úgy látszik itt már Max is magára talált, mert átvette a vezetést és egy jó negyedórás loholás után egyenesen egy raktárhoz vezetett minket, melybe a beléptető rendszer segítségével pikk-pakk bent is voltunk. Nem nagyon lepett meg amit bent láttam, bár a felhalmozott mennyiség azért elismerésre méltó volt, még az én mércémmel is.
Mikor kicsit kilihegtük magunkat Max visszatért a kő problémájához, ami engem is nagyon izgatott már, hiszen kezdett ez az egész olyan vesszőfutás gyanús lenni, és még mindig nem tudtam, hogy mi a ménkűért.
Ami ezek után következik, csak hab a tortán és legszívesebben mindkettőbe belelőnék valami jó fájdalmasat, hogy észhez térjenek, amikor egymás torkának esnek, igaz a csetepaté hamar véget ér, mivel Jack nem hiába rendelkezik az implanttal. Max elterül és végre a férfi szóhoz juthatna, ha………………megint nem lép közbe a sors, vagy nem tudom én mi, de úgy látszik az a végzetem, hogy sose tudjam meg mi az isten nyila ez a vacak!
Hiszen a következő pillanatban az egyik biztonsági ablak szinte berobban és Jack átlőtt fejjel zuhan a földre, miközben én a kezéből elguruló követ követem a szememmel.
Max hangjára persze felkapom a fejem, és a lábam el is indul ösztönösen, de aztán meggondolom magam.
~ Nem hagyom, hogy ez a valami kikerüljön a kezemből! Most már tudni akarom, hogy mi a bánat ez és, hogy vajon mennyit is ér, ha ennyire akarja valaki! ~ fut át az agyamon és egy vetődéssel a kő után ugrom, hogy a kezembe kapva aztán, megpróbáljak a hátsó ajtó felé, Max után rohanni.