Hong Kong - Dokk 2

Miután Carl nem éppen repesve az örömtől, de biccentett, és kiléptem az ajtón, alaposan megdöbbentem, hogy milyen pusztítást végzett a robot. A szoba falain öklömnyi lyukak sorakoztak, az ajtó kiszakadt és a szoba ellenkező végében hevertek a romjai. Kint az utcán, az épület előtt álltak a maffiózók és a hatástalanított robot, most nagyon is csendben.
Ahogy megjelentünk, halk suttogás kezdődött, de az is elhalt, ahogy egy, a képernyőn már látott idősebb ember előtt szétváltak, hogy tisztelettel utat engedjenek neki és a testőreinek.
Pár méterre tőlünk megállt és beszélni kezdett a lányához, miközben vasvilla szemeket meresztette rám.
Igaz, hogy semmit nem értettem a párbeszédből, de sejtettem, hogy a feltételeit sorolja, és majd Yhao lefordítja nekem. Most kénytelen voltam megbízni a lányban, nem tehettem mást.
Közben a hátam mögötti mocorgásból leszűrtem, hogy Carl is kíváncsi a dolgok állására, és csak közelebb merészkedett, de nem hibáztathattam érte. Ha baj lesz, még így is meg tudja nyomni a gombot, de valahogy éreztem, hogy talán kikeveredünk innen, habár a lány nélkül visszatérni, az is egyenlő lesz a halálos ítéletemmel, csak kicsit elódázva.
Mikor a lány végre lefordította az apja szavait, egy perc gondolkodás után, félig Carl-hoz is intézve a szavaimat válaszoltam.
- Azt hiszem ez egy eléggé korrekt ajánlat Mr. Chin-től. De mi a biztosíték, hogyha a kapunál elengedjük Yhao-t, akkor nem fognak lepuffantani a gépről? – tettem fel a terv buktatójának látott kérdést. – A helikopter maradjon itt, és jöjjön velünk két ember max. egy pisztollyal, akiknek a kapuban átadjuk a lányt. – nézek a bandavezérre határozottan. – Így nyélbe üthetjük a dolgot.

Nem kell tolmács ahhoz, mikor meglátom a mosolyt a triádfőnök arcán, már tudom, hogy nyert ügyem van, belement az alkuba. Intek Carl-nak, hogy maradjon nyugton, aztán leveszem a lány nyakából a veszélyes ékszert és az egyik maffiózó kezébe nyomom, persze már egy kicsit távolabb az apjától, mert az óvatosság sosem árt.
Az egyik bandatag pisztollyal a kezében előre indul és int, hogy akkor kövessük, így mi is nekivágunk a kijárat felé vezető útnak. Carl-ra hagyom, hogy sakkban tartsa a lányt, én mögöttük ballagok. Nem látom, hogy jönne velünk még egy ember, ahogy a megállapodásunk szól, de körülbelül félúton egy ismerős alak csatlakozik hozzánk, ami kissé idegessé teszi a kedélyeket. Én is izgatottan nézek körül, hogy most milyen csapdára számíthatunk, és Carl is szorosabban tapad a lányra. De úgy néz ki Chin egyedül van. Igaz, hogy egy cseppnyi idegesség sem látszik rajta, hiszen itt ő az úr, minek is izgulna, de most inkább olyan megkönnyebbült érzés fut át mindannyiunkon. Talán tényleg vége lesz ennek a rémálomnak.
Gond nélkül érünk el a kapuhoz, ahol az elől haladó triádos várakozóan megtorpan és én is ránézek az amerikaira, hogy most már elengedheti Yhao-t, mikor váratlanul megszólal az apja és én megdöbbenve meredek rá, hiszen mindezt hibátlan angolsággal teszi.
- Igen, jól gondolja. – szólalok meg egy kis habozás után és nyugalomra intem Carl-t, ha valami nem tetszene neki, mert igen csak megfontolandó az ajánlat.
Az már bennem is felmerült, hogy igaz, hogy ezt a kis malőrt élve megúsztuk, de Vong nem fogja szó nélkül hagyni, hogy nem visszük el neki a lányt. Eddig is csak a feladat miatt hagyott engem, de szerintem Carl-t is életben, ezek után pedig kétszeresen is halálra lennék ítélve. Ha most elfogadom Chin ajánlatát, akkor is fennáll ugyanez a helyezet Vong részéről, de legalább van egy kapcsolatom itt a kikötőben, ami sem üzleti, sem életben maradási okokból nem megvetendő. És a Chin klán nem egy elhanyagolható tényező ezen a környéken.
Mondjuk nem tudom, hogy mivel vívtuk ki ezt a felajánlást, és akár valami csapda is lehet, de úgy gondolom, ha nagyon meg akarna öletni minket, akkor már halottak lennénk és nem játszadozna itt velünk tovább. Az sem elhanyagolható tényező, hogy Yhao-t láthatóan nem lepték meg apja szavai, így valamit már tudhatott erről.
Ismét az idősebb férfi szemébe néztem és abban sem láttam semmilyen hátsó szándékot, vagy esetleg gyűlöletet, pedig elég jó emberismerő vagyok. Na jó, mondjuk Vong esetében ez nem volt igaz!
- Engedd el Carl! – intek a lány felé. – Azt hiszem nem járunk rosszul, ha elfogadjuk Chin úr megtisztelő felajánlását, habár remélem elárulja majd menet közben, hogy miért is ilyen jólelkű hozzánk a történtek után.
Nagyon remélem, hogy Carl nem fog akadékoskodni, hiszen ő is megmenekülhet ezzel Vong karmaiból, akármit is követett el ellene.

Kis gondolkozás után bólintva fogadod el az öreg feléd nyújtott kezét. A kézrázás megtörténik, Carl bizalmatlanul nézi a történteket, gondolataid alapján te se vagy 100 százalékig biztos a dolgodban. Chin boldogan int a testőrének, aki félreáll az útból, majd kissé félrehúzódik, és mobilját előkapva hív valakit. Eközben Carl a szavaidra kelletlenül elengedi foglyát, aki dühösen ugrik ki a szorításból, és teljes erejéből belerúg az amerikai tank vádlijába. Először megmerevedtek, reflexből előkapjátok a pisztolyokat, de aztán rájöttök, hogy ez csupán bosszúságból történt, az életetek már nincs veszélyben. Chin szólal meg békítőleg:
- Elnézést a lányom viselkedéséért...bizonyára nehéz napja volt. - mondja, mire Yhao gunyoros grimasszal indul el a kijárat fele. Ahogy eléri, ti is látjátok, hogy egy limuzin érkezik, sötétített ablakokkal, és ahogy a testőr kinyitja az ajtót, bársony, és csillogó kijelzők köszöntenek titeket. Az invitálást örömmel fogadjátok el, mindketten beszálltok a limuzinba, veletek szembe Chin, és a lánya ül, az anyósülésre pedig a testőr. Az éjszaka elérte a tetőpontját, a város neonfényei segítőkészen világítják meg a sofőr számára az utat, ha már az út szélén levő törött, vagy ellopott jelzőlámpák erre nem képesek. Yhao hallgatásba burkolózik, a testőr szemüvege mögött bizonyára le sem veszi rólatok a szemeit, Chin viszont jókedvűen magyaráz:
- Tudják, Vongnak nem ez az első próbálkozása...sok külföldit rabolt már el, majd küldött rám. Tudják, miért teszi ezt? - kérdi, kissé felemelve a hangerejét, ezzel kizökkentve Carl-t, aki egész eddig kifelé bámult az ablakon, az út menti prostikat, meg dealereket bámulva. - Azért, mert az emberek nem bíznak benne. Rosszul bánik az alatta levőkkel, indokolatlanul veszélyes feladatokra küldi őket, majd csodálkozik, hogy fogynak az emberei. - Chin itt megenged magának egy gúnyos mosolyt, de nem hagyja magát letérni az eredeti témáról. - A legtöbb embere, akit rám küldött, meghalt, egy párat sikerült élve elfognunk közülük. Ők mindig elmondták, hogy nekik közük nincs ehhez a háborúhoz, balszerencsés események sorozataként sodródtak csupán bele. Ilyenkor hagytuk őket elmenni, vagy rosszabb esetben megöltük őket, de erre nem sokszor volt szükség. - mondja az öreg, bizonyára nyugtatás gyanánt az állandóan bizalmatlan Carl számára. - Tudják, mi felfedezzük, ha egy tehetséges ember kerül Vong kezébe. Magukról is tudtunk, valamint társaikról is - Mr. Fernandezről, Yungról, és a többiekről - egytől-egyig értékes, használható emberek. Ezért is ajánlottam alkut maguknak. Mr. Longley, maga egy ismert személyiség a szakmájában, és biztos vagyok benne, még nagy hasznunkra válhat. Mr. Dersack, maga egy fegyverdealer, és a kapcsolatai révén olyan dolgokat is megszerezhetne nekünk, amiket mi sose tudnánk beszerezni. És uraim - itt változik át a hangnem nyájas, kedveskedőről hideggé, tárgyilagossá - maguk az adósaim. Egyrészt minden okom meglenne, hogy megölessem magukat, másrészt, az, hogy elviszem innen magukat, megmenti az életüket: Mr. Vong haragtartó ember. - a tekintete itt rád villan, és ekkor tudatosul benned, hogy ez az öreg kínai úriember tényleg tudja, kik vagytok, és miért vagytok itt. A limuzinban csend áll be, de ez se tart sokáig, ugyanis a beszélgetés alatt bizonyára sokat haladhattatok. Yhao unottan kiszáll a kocsiból, még búcsúzásképp bemutat neked, és Carl-nak, majd bevágja maga mögött az ajtót.
A limó tovább gurul, most viszont tartós csend ereszkedik rátok. A limuzin halkan szeli át Hong Kong éjszakai csataterét, a punkok és a rendőrség állandó harca úgy néz ki nem csak NYC-ben állandó. A reklámok neonfénye bántaná a szemeteket, sötétített ablak mögött viszont akár még kellemesnek is mondható hatásuk van. Mindenki el van foglalva a város látványával, még Chin is, habár ő nem átmeneti vendégként nézi a vidreklámokat, meg a repülő autók elakadásjelzőit, hanem mint tejhatalmú úr, aki a birtokát szemléli.
Hamarosan meg is álltok, majd a testőr kiinvitál mindenkit a limuzinból. Ahogy kiléptek a szabadba, láthatjátok, egy repülőtéren kötöttetek ki, mégpedig a triád saját repterén. Egy hatalmas, jómódú, stílusos magánrepülő áll tőletek nem messze, csábítóan vonz titeket a szabadulás képe. Mr. Chin mosolyogva indul el, ti pedig fáradtan, sebesülten, de követitek. Felszálltok, és szorosan a Carl-nál két-három fejjel kisebb vénember mögött haladva, leültök egy méregdrága kanapéra, veletek szemben Chin egy fotelben foglal helyet. Az utazás végső része megkezdődik.
Ahogy Hong Kong fölé emelkedtek, a válladba belenyilall a fájdalom. Chin intésére pár stewardess a segítségedre siet, kioperálják a golyót, majd fertőtlenítik a sebet, végül lekötözik. Carl is kap egy hasonló kezelést, sőt, még le is zuhanyozhattok, így amikor fél óra múlva visszaértek a repülő luxus részéhez, és leültök Chinnel szemben, úgy érzitek, mintha újjászülettetek volna. Chin még közli veletek, hogy ezentúl ha szükségetek van valamire, nyugodtan szóljatok a triád amerikai tagjainak - nincsenek sokan, de azért vannak - ők majd segítenek. Cserébe viszont sokszor kell majd mindenféle csempészárut, valamint fegyvereket juttatni vagy nekik, vagy át a határon egyenesen Hong Kong-ba. Gyorsan beleegyeztek, most már úgy sincs mit tenni. Amint ezzel megvagytok, kényelmesen hátradőltök, és az út maradékát beszélgetéssel töltitek. Carl-al összebarátkozol, Chin-ről is megtudsz egy-két érdekes dolgot. De minden útnak vége van valahol.

Egy időre Carl-nál szálltál meg, állandó nomád életed amúgy se engedne meg jobb lakosztályt. Csupán egy-két napról volt szó, és eseménytelenül telt volna - Carl fegyverdealer, te csempész, mindketten a kapcsolataitokat hívogattátok, régi barátságokat elevenítettek fel, stb. - amikor hirtelen kaptatok egy érdekes hívást a vidkomon. Ahogy Carl Bronx-i lakásán lenyomtátok a 'Hívás fogadása" gombot, egy ismerős arc jelent meg a monitoron.

- Mr. Longley, Mr. Dersack, el vagyok keseredve. A küldetés teljes kudarc, és fogalmam sincs, hogyan szöktek meg Hong Kong-ból, de biztosíthatom önöket, vannak kapcsolataim New York-ban. Amint újra elkapom önöket, nem vesztegetek több...
Valameddig eddig hallottátok. Már az első mondat végén felugrottatok, és összepakoltátok a legfontosabb dolgokat, majd amint ezzel kész voltatok, kinyomtátok Vong-ot, majd kirohantatok a zuhogó esőbe. A neonlámpák fényei között, dealerek, és ex-katonák tömegében ide-oda sodródva, nem tudjátok, meddig rohantatok. Végül egy kihalt mellékutcában pihentetek meg. Amíg Carl lihegve támaszkodott neki a falnak, fél-automata fegyverét ledobva a koszos földre, te felnézel az angol nyelvű, idegesítően amatőr reklámtáblákra. És csak most tudatosul benned, hogy Vong-ot immár harmadszorra cselezted ki.

//És ezzel véget is ért a N.V.A.K. A jutalmad 2950 kredit, valamint adatlapra nyugodtan felírhatod szövetségesnek Chint, ellenségnek meg Vong-ot. Ne feledd, szereztél egy életre szóló ellenséget, lehet, majd még fogom használni. Remélem, jól szórakoztál!//